Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

délvidéki felkelés körülményeit (Karlócán és a sajkás kerületben tizenötezer ember gyűlt össze, azok Újvidéket, Bács megyét és a Bánátot akarják megtámadni; a szerb fejedelemségből ugyancsak tizenötezer szerviánus lépte át a határt; Jellacié készen áll arra, hogy Zala megye felől az országba törjön stb.). Az anarchiát elkerülendő, minden nélkülözhető katonai erővel siessen Magyarország segítségére.

201 A kormánybiztos nemcsak székely sorkatonákra gondolt, hanem erdélyi önkéntesekre is. Ezért tervezte azt, hogy Wesselényi Miklós báró (1796—1850) befolyását is igénybe veszi. Neki is szándékozott levelet küldeni: „... közöld a Haza ezen veszedelmét barátiddal, közöld mind azokkal, kiknek érdekében áll a Magyar birodalmat a végpusztulástól megmenteni, s siessetek idő halasztás nélkül a veszélyezett közös haza segítségére minden kigondolható erőt azonnal útnak indítani".

202 A június 9-én, Péterváradon írott levelek végül is nem mentek el. Csernovits sajátkezű feljegyzése: „nem küldetett el" ill. „nem ment el". Lehetséges, hogy az egyesülés törvényesítése előtt nem akart a kormánybiztos törvénytelen lépést tenni, s amikor erre sor kerülhetett volna, más események és fejlemények tették időszerűtlenné e kérelmet. Nem sokkal később Csernovits Péter Pestre utazott, ahol ő is értesülhetett Wesselényi június 13-i hírlapi felszólításáról, melyben azt javasolja, hogy a székely önténtesek ne hagyják el Erdélyt, lévén azokra ott is szükség.

203 A levelek tehát nem mentek el, pedig Szemere Bertalan június 11-én ugyancsak a székely haderő felhasználását ajánlja: „Ott közel a székelyeket próbálnátok meg hívni. — Lesalább néhány ezerét, mert az oláhok felett őrködni kell ott is".

204 1848. június 10-én Csernovits értesíti Hrabovszky János altábornagyot, hogy bizonyos időre Péterváradról, illetve Újvidékről eltávozik; egyúttal közli azokat a rendeleteit, melyek a közbéke fenntartása, s az esetleg érkező katonaság ellátása ügyében tett.

205 Június 11-én gőzhajón Pestre indult. 2. A délvidéki szerb felkelők 1848 tavaszán-nyarán három táborban gyülekeztek. Mivel az a hír terjedt el, hogy a magyar kormány gőzhajókon katonaságot küld a Duna menti Karlóca, a patriarcha székhelye ellen, Djordje Stratimirovic, a császári-királyi hadsereg volt főhadnagya, a fó'odbor elnöke május 24-én felszólította a szerbeket fegyverkezésre, adományok gyűjtésére,

206 nem sokkal később (június 4-én) pedig arra, hogy e szerémségi városban gyülekezzenek.

207 Elsősorban Pancsova, Tomasevác, Botos, Alibunár szerb férfiai siettek a fó'odbor hívó szavára, de a pancsovai és szerémségi határőrök közül is számosan csatlakoztak hozzájuk.

208 E tábor létszámát kezdetben 3000, később — az említett határőrök csatlakozása után — 15 ezer fó're becsülték.

209 összetétele meglehetősen vegyes volt: értelmiségieket, kereskedőket, egyházi személyeket és vezetőket éppúgy találunk közöttük, mint a szerb fejedelemségből érkezett fegyveres önkénteseket (szerviánusok).

210 A másik jelentősebb szerb tábor a németbánsági Periasz közelében jött létre június l-jét követően, amikor kihirdették, hogy a katonai határőrvidéket is a magyar minisztériumtól