Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

10-én tett felterjesztést az uralkodónak,

191 aminek következtében adta ki a király június 16-i proklamációját a sajkásokhoz és határőrvidéki ezredekhez.

192 A minisztertanács június 9-i ülésére érkezett meg a sajkás felkelés híre. Széchenyi Istvánt kétségbe ejtették a történtek: „Rettegés a csajkások miatt. — Micsoda álmok! Szegedet... fenyegetik — Pesten fog minden összefutni — és itt lesz Mohács 2-ik felvonása" — írta június 10-én naplójában.

193 A kormányban a békés megegyezés szükségességét hirdette. Kossuth, aki más módon látta megvalósíthatónak a szerbekkel való megbékélést, Széchenyi indítványát nem kívánta a nemzet eló'tt „evincálni". A bölcsesség hazaárulásnak, az óvatosság félelemnek minősül — jegyzi meg erre beteges rezignáltsággal Széchenyi. A gróf politikai nézetei — erre érdemes felfigyelni — meglepően közel állnak Csernovits Péteréhez, valószínű ezért szeretett volna találkozni az éppen Pesten tartózkodó kormánybiztossal. Június 13-án még kétórás konferencián vesznek együtt részt István főhercegnél, másnap azonban ezt jegyzi naplójába: „Csernovitsnak egy sereg fontosabb dolga van, mint hogy velem beszéljen!". O már érzi a háború közeledtét: az ország helyzetét egy zsupfedeles faluéhoz hasonlítja, amiben imitt-amott tűz keletkezik; s oltják, oltják, „... míg aztán egyszeriben úgy fellángol, hogy vagy elég az ember maga is, vagy el kell menekülnie!".

194 A háború előjelének látta azt is, hogy Csernovits — Újvidékről Pestre jövet — minden gőzhajót feltartóztatott. „Háború — folytatódnak Széchenyi zaklatott naplójegyzetei — legfeljebb nyolc napot adok, és iszonyú lángokban állunk... Kossuth mint mániákus. Valósággal szomjúhozik a vérre".

195 Június 10-én született meg Szemere Bertalan nagyobb lélegzetű rendelete, amely a déli megyék részéről teendő' ellenintézkedéseket írja elő': fegyverezzék fel a magyar és német lakosságot, „... Erőt kell gyűjteni, erőt kell mutatni, hogy ha mi nem támadunk is meg senkit, megtámadni se merjenek".

196 Csernovits Péter kormánybiztosnak még egy akciójáról kell szót ejtenünk, a székely katonaság segítségül hívásáról. Batthyány Lajos miniszterelnök május 22-én jelezte Pulszky Ferencnek, hogy e kérdésben — a törvények adta lehetőségen túl

197 — lépni szándékozik. Pulszky a székelyek behívását és felhasználását minden tekintetben célravezetőbbnek tartotta, mint a nemzetőrség mobilizálását.

198 Csernovits Péter — mint láttuk — már április 30-án, közvetlenül kormánybiztosi kinevezése után kérte Puchner Antal báró, erdélyi főhadparancsnok katonai segítségét — két zászlóalj székely gyalogos erejéig. Akkor a „... dolgok izgatott volta miatt" a kért két székely zászlóaljat a főhadparancsnokság nem tudta (vagy nem akarta) küldeni (május 6.).

199 Június 9-én újabb két levél született ebben az ügyben. Időközben kezdetét vette Batthyány Lajos akciója is, amiről pesti tartózkodása során szerezhetett tudomást Csernovits. Puchernak írt leveléből idézünk: „... mint értesülve vagyok már a Minister Elnök részéről is történt megkeresés", ami Őt e kérés előterjesztésére bátorította. Levelezésének fennmaradt részét, valamennyi irományáról készített kivonatot és naplóját áttekintve, ilyen tárgyú miniszterelnöki iratra nem bukkantunk. Tudjuk viszont, hogy május 27—29. között Pesten „több rendbeli Ministeri tanácskozásba" vett részt.

200 Ott értesülhetett — az éppen aktuális kérdésként szereplő — székely ügyről. Csernovits taktikai okból „egy kissé túlságos alakban" tudatta az erdélyi főhadparancsnokkal a