Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

Alig térend vissza" — írta május 28-án Vukovics Csernovits Péternek.

156 Minden valószínűség szerint egy korábbi levelében is foglalkozott az altábornagy személyével, mert a Csernovits-iratok kivonatában május 13-i keltezéssel ez olvasható: „Haynau Generális Nemzeti Kormány ellenes piszkolódásait tárgyaló okiratok megküldése".

157 Június 6-án — immár Szemere Bertalan belügyminiszternek — így ad hírt Vukovics Haynau távozásáról: „Haynau generális már elment Temesvárról... Csak Damjanichot kapnók vissza. Kiss ezredes mellett felette hasznos volna — kettőjük által biztosítva volna a katonaság hangulata. Damjanich a határvidékre is hatna".

158 A Haynauról írottakat egy — Vukovics Emlékirataiból származó — idézettel szeretnénk lezárni. Lehet, hogy szerzőnk elfogult, de ne felejtsük: Világos és Arad után vetette papírra e sorokat: „Megemlítést érdemel, hogy a fó'hadi kormányszék a Haynau ellen elébe terjesztett panaszokra azzal szokott válaszolni, miképpen azon tábornok hóbortossága közönségesen tudva van, s szájaskodásai megvetést érdemelnek".

159 Csernovits Péter a császári-királyi sorkatonaságot a kikindai zavargások lecsendesítése során vette először igénybe. (Ez a szomorú eset a magyar kormánynál is a sorkatonaság feletti rendelkezésének, illetve az önálló haderő megteremtésének kérdését helyezte előtérbe.

160

) Fentebb említettük, hogy a kikindai felkelőkkel szemben a megyei vezetés és a királyi biztos a Hannover-huszárokra támaszkodott elsősorban, de kénytelenek voltak segítségül hívni a bánsági főhadparancsnokság más egységeit is. így a 41. Sivkovich és az 53. Lipót főherceg nevét viselő sorgyalogezred két zászlóalját, a József huszárezred egy századát hat ágyúval. Az ő feladatuk inkább csak a rendfenntartás, a befogott rabok őrzése volt.

161 Április 30-án a kormánybiztos — a katonai erő növelését sürgősnek találva — írt az erdélyi főhadparancsnokságnak, hogy két székely zászlóaljat küldjenek Nagykikindára; a miniszterelnöktől pedig egy ágyútelephez szükséges előfogatokat és tüzéreket kért Pestről.

162 Május 3-án a minisztérium meghagyja a budai főhadparancsnokságnak, hogy a hozzá tartozó katonaság illető része — szükség esetén — Csernovits Péter rendelkezésére készen álljon.

163 Május 1-én a kormánybiztos hangulatjelentést kér mind a bánsági, mind a szlavóniai főhadparancsnokságtól. A temesváriaktól a német-bánáti ezred körzetéből „...a Szerb ajkú és oláh ajkú nép között létező és támadandó engedetlenségekről, forrongásokról és lázongási veszélyes mozgalmakról" kíván tájékozódni;

164 a péterváradi főhadparancsnoktól az újvidéki népgyűlés mibenlétéről érdeklődött.

165 A május 3-án Temesvárról érkező válasz szerint „... a vég helyeken köz csend és rend" uralkodik; Újvidéken viszont a szerbek, magyarok és németek között pártoskodás figyelhető meg, „... a kitörés, ha Becséről a katonaság visszaparancsoltatik, meggátolható lészen".

166 Az előző, a temesvári jelentésnek ellentmond Vukovics Sebő május 7-i, ugyanannak a főhadparancsnokságnak küldött levele, melyből megtudjuk, hogy a pancsovai ezredhez tartozó Tomasevác helységben a szerb lakosságot lármaharangokkal és mozsarakkal riasztották, így „... puskával, kaszával, vasvillával és egyéb eszközzel" Újvidék lakosságának segítségére szándékoznak sietni. Egyúttal kéri a „szomszéd törvényhatóságok" katonai biztosítását, az ilyen mozgalmak elfojtását.

167