Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

zinból néhány órája zsákmányolt) fegyvere okozta volna a katona halálát, mivel — állítása szerint — a fegyverben nem volt serét. A bíróság ezért a holttest ismételt megvizsgálását rendelte el, amelyre másnap kerített sort Hillscher főorvos és Vidra alorvos irányításával. Idézet a másodszorra készült látleletből: a korábban említett fejsérülésen kívül „... valamilyen fegyverből származó és a bal kar felső részét ért lövésnek nyomai, amely valamilyen nagykaliberű fegyverből származott ... találtatott. Ez a lövés a felső karba hatolt be, és több helyen belső és hátsó kari ereken végigfutott és a lágyrészekbe hatolt ... Nem tudjuk megállapítani, hogy a halált a lövés okozta-e, de ez a sérülés mindenesetre nagyon súlyos, életveszélyesnek minősíthető". Ez elég volt ahhoz, hogy Vasa Stanojev vádlottat halálra ítéljék, s május 11-én ki is végezzék. „Miután pedig a 2-ik és 3-ik vasban álló Vasza és Láza Tomin testvérek gonosztettei a napnál világosabban nem derültek fel; fenyíttetésük végett a rendes törvény útjára utasíttatnak". Sánka Lajos, a törvényszék elnöke június 5-én összegezte a nagykikindai zavargások és a hozott intézkedések eredményét. Május elején a nevezett városban hatszázat meghaladó tömeg várt ítéletre; a főszereplő, Djordje Radak szökésben volt; társa, Árkádia Veselinovic ellen az eljárás megindult. A gyilkolás és pusztítás kezdeményezői és irányítói közül öten „rögtön ítélet alá esvén, hóhér kötél által kivégeztettek". A kisebb vétséget elkövetők Szeged, Nagybecskerek és Nagykikinda börtöneibe kerültek, más részük testi fenyítéssel lakolt. A frányovai „segélycsapat" vezetőjét, „egy kaputost" — ahogy a Pesti Hírlap írta

112 — Jovan Rajkovic, volt jegyzőt a statárium értelmében szintén kivégezték; további „21 szereplő pedig Szegedi várban fenyíttetvén". A kár — Sánka kimutatása szerint — Nagykikindán 102 840, Frányován 48 688 ezüst.

113 A kikindai igazságtevéssel párhuzamosan, vagy azt követően a zavargásoktól ugyancsak érintett vidékeken is megkezdődtek a bírósági eljárások. Ezek részleteire nem térünk ki, nemcsak azért, mert nem rendelkezünk olyan részletes jegyzőkönyvekkel, mint a kikindai esetében, hanem azért, mert azoknak taglalása eltér kitűzött feladatunktól. Most csupán néhány tipikusabb ítélet ismertetésére szorítkozunk. Ugyancsak sűrűn osztogatta elmarasztaló ítéleteit az óbecsei fenyítőszék. E Bács megyei helységben a bírák 190 befogott személy felett törtek pálcát, vagy ítélték őket rövidebb-hosszabb börtönre. 1848. május 30-án Pavle Antunovic főszolgabíró a következőket jelentette Csernovits Péternek: „Az rögtön ítélő Bíróság Puskás máskép Csamangó Mihály Számadó Gulyást, Becse közlegelőjén elkövetett úton állás és fosztogatásért folyó hó 25-én felakasztatá — nem különben a Becsei lázítás s rombolás főtényezői közül Hódi Dávid Ferencz és Lesanov Téja Becsei lakosokat folyó hó 29-én szinte felakasztatá". A 190 rab közül (s nem 272, ahogy a Pesti Hírlap közölte) 57 felett mondtak ki végítéletet, számos személyt még köröztettek. „Különben a rend és csend egész kerületben tökéletesen fen van tartva".

114 Mint látható, a becsei kivégzettek közt két magyar is található. Puskás-Csamangó Mihály bűne az volt, hogy Becse és Tornyos közt egy fiútól erőszakkal elvett két lovat; a másik, Hódi Dávid Ferenc a kerületi ház lerombolásában, gyújtogatásban volt vétkes.

115