Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

zsef takácsmester' például az „igazság keresésére" ment a kerületi tanács házába (ez pontosabban az eredeti kiváltságos levél felolvastatását jelentette volna). A vizsgálóbíró azon kérdésére, hogy ki biztatta ó't arra, hogy „az igazságot az udvaron" keresse, a takácsmester egyenes válasza: „A magam szegénysége". Ő említi azt is, hogy Óbecsén olyan szemlélet is terjedt — s ez bizonyos értelemben eltért a kor szokványos felfogásától —, hogy „már most egy a magyar a rácczal".

92 Tejo Suvacarov szintén a földek felosztását kívánta, „... ha mindjárt az ő hat láncz földébó'l is egy vagy két lánczot elvesznek" (Jocó Zivkovic tanúvallomása). Ez a gondolat, eszme részleteiben bontakozik ki Lazo Zivkovic tanúskodásában: „... Szuvatsarov Tejó azt monda: ha azt akarják, hogy mindnyájan katonák legyünk, és fegyver szolgálatot tegyünk, tehát osszák fel a földet egyaránt, mert az nem igazságos, hogy a kinek egy gyermeke sints, példájul Csókits György és Báró Jóvits Uraknak gyermekük nem lévén, katonát nem adnak, és még is annyi földdel bírnak, az ő részéről nem bánja, ha mindjárt a hat láncz földéből egy vagy két lánczot el is vesznek, csakhogy a föld egyaránt osztassák fel".

93 (A földosztás követelése más vádlottnál is szóba került. Danilo §tefanovic vallotta a bíróság előtt: „Örömest katonáskodnék: ha az itt Betsén lévő gazdátlan földekből nekem is osztanának".

94 )Tejo Suvacarov valóban nem tartozott a legelesettebb parasztok sorába: 1848-ban egy házzal, két lóval és hat lánc földdel rendelkezett.

95 Nem sok híja volt annak, hogy a moholi, becsei zavargásokhoz hasonlóan felboruljon a rend Bácsföldváron. Április 27-én olyan hírek kezdtek terjedni a községben, hogy „...ami tegnap Óbetsén történt, annak ma Földváron kelletik megesni". E hangulat keltői itt magyarok voltak: Bugyi István kiszolgált katona, Német István esküdt, Molnár Mihály, Verbai Mihály stb. Az indulatok kitörését végül is a vagyonosabb polgárok („az előbb kelő betsületes lakosok") összefogásával és mozgósításával idejekorán megakadályozták.

96 A később tárgyalandók kedvéért megemlítjük, hogy áprilisban és május elején jelentősebb agrármozgalom volt a Bács megyei Sztanisicson, ahol a „lakosok közül többen az uradalmi majorsági földekre nézve erőszakosságot követvén el". A megyei hatóságok megtorló akciója — amint az Rudics József főispán Csernovitsnak küldött jelentéséből kiderül —• itt sem maradt el.

97 3. A fentiekben már említett rendelkezések (a most már Csernovits kormánybiztos intézkedése) következtében felállított rögtönítélő bíróságok közül elsőként 1848. május 3-án a nagykikindai kezdte meg működését. Mielőtt munkájuk részletesebb elemzésébe kezdenénk, vizsgáljuk meg, milyen szabályok írták körül e testület tevékenységét.

98 Amint azt István nádor megbízóleveléből tudjuk, rögtönítélő bíróságok elé utalandó a lázadás, lázadásra bujtogatás (a szabályzat I. 1. pontja); az uradalmak vagy elöljárók szántóföldjeinek, rétjeinek, erdeinek erőszakos elfoglalásának büntette (I. 2.); a rablás, fosztogatás, útonállás, barmok és marhák