Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

A levél megírása után az a kérdés merült fel, hogy ki vigye el azt a szomszédos falvakba. „Ekkor Rajkov Uros jött eló'mbe mondván: engem rendeltek Karlovára és Frányovára, én tehát neki adám át a Kárlova-Frányovai levelet. — Ő ittas lehetett, de hogy nagyon részeg lett volna, nem mondhatom" — olvashatjuk Uditzky tanúvallomásában. A bíróság — Uros Rajkov perében — meghallgatta Sima Stanacev karlovai esküdtet és Vasa Filippovic karlovai tanítót, akivel a nevezett faluban a levelet felolvastatták. (Tudjuk továbbá azt is, hogy Mokrinban Sima Suvajcia, Josephován Nerándjits András bíró vette át a kikindaiak levelét.) Stanacev szerint „... húsvét hétfőn estvéli 8 óra tájban egy kikindai kocsin négy ember jővén a bizonyos lázadási nyílt levéllel". Vagy húsz helyi lakost sikerült ugyan fellázítani, de a közbelépő bíró lecsillapította Őket, s a kikindaiakat tovább menesztette Frányovára. A Torontál megyei Frányován már nem ütköztek ilyen akadályba. A Pesti Hírlap május 25-i száma említi, hogy „Frányováról is számosan hozattak be Kikindára, akik april 25-én a majorsági földeken levő épületeket gyújtották fel, vagy akik ezen kihágásban némi részt vettek". A rögtönítélő bíróság bizonyító anyagában az eset a következőképp szerepel: „... a Frányovai község a vagyonosbak gazdasági szállásait a leghagyobb botránnyal felgyújtották, és ugyancsak Frányováról számosabb lázadok ide is megjelenvén, ők azt is — minek rombolásában és rablásában a Kikindai lázadók kifáradtak, összerombolták és elrabolták".

75 Május 5-én Karácsonyi főispán arra utasította Parcsetich főszolgabírót, hogy a „temérdek befogatott Egyének" közül a „fő bujtogatókat — fő gyujtogatókat — vagy gyujtogatásra ingerlőket" küldje be a megyeszékhelyre. A megmozdulás, majd az azt követő eljárás méreteire utal az egyik mondat (s ezért idéztük a főispán rendelkezését): „A többieket, miután itten ismét 100 Rabot elhelyeztetni lehetetlen, tartsa otthon".

76 A rend helyreállítására szánt katonaság — Kiss Ernő ezredes vezetése alatt — Zsombolyán gyülekezett (április 27-én 800 gyalogos és tetemes lovasság állomásozott ott, s mintegy 1000 gyalogost még vártak).

77 Néhány adalék csupán a sebtében elrendelt katonai intézkedésekhez: Az Újpécs helységben tartózkodó Kiss Ernő ezredes április 25-én jelentette a temesvári főhadparancsnokságnak a kikindai eseményeket s az általa kibocsátott katonai rendelkezést.

78 Ez pedig a következő volt: ezredének (a „Hannover Királya" nevű 2. huszárezred) Csákováron és Versecen állomásozó századait Nagykikinda körzetébe irányították, a két század vonulásának irányát — a szükséges intézkedések megtétele céljából — április 26-án közölte Temes megye alispáni hivatalával.

79 Csernovits Péter a minisztertanács beleegyezését kérte április 30-án ahhoz, hogy a budai fó'hadparancsnoksághoz tartozó katonasággal adandó alkalommal rendelkezhessék. Az 1848. május 3-án tartott „minisztériumi tanácsülés" meglehetősen körültekintő intézkedést hozott. Amennyiben a Csernovits „kezeügyében" lévő, s a péterváradi főhadparancsnokság hatáskörébe tartozó 53. „Leopold Ludwig" gyalogezred egyik zászlóaljának felhasználását a lázadók ellen veszélyesnek találná (valószínű a nem magyar legénység miatt), akkor a Szegeden állomásozó 52. Ferencz Károly „magyar ezredbeli zászlóaljjali felcserélésére felhatalmaztatik".

80 A katonai akcióra április 29-én került sor. Kiss Ernő ostromgyűrűt vont a