Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

éves Djordje Radak a korábbi években ebben a városban rőfös segédként dolgozott, azt követően lett joghallgató. A magyarul, szerbül és németül jól beszélő fiatalembert — jegyzőként — az 1847-es országgyűlésen is ott találjuk.

53 A kerületi székhelyre érkezve a joghallgató 1848. április 22-én az egyik iskolában bizalmas értekezletet hívott össze, aminek azonban a helyi hatóságok — Kendjelac utasítására — véget vetettek. Április 23-án, húsvét vasárnapján nem történt említésre érdemes esemény. Másnap, húsvéthétfőn a templomból távozó görögkeleti hívőket Radak már szerb kokárdával várta, a szerb zászlót (több forrásban a horvát zászló említése történik) bontva jelentette ki: a nép csak e zászló alatt érheti el az óhajtott földosztást.

54 Azt, hogy nem kimondottan a régi földek felosztása körüli huzavona volt Radak számára a legfájdalmasabb, a későbbi fejlemények világosan bebizonyították. A magyar igazságszolgáltatás elől egérutat nyert Radak (Szenttamáson, Újvidéken, Karlócán és Zimonyon át Belgrádba menekült) a későbbiekben maga is írt a kikindai eseményekről emlékiratában, benne természetesen szólt saját szerepéről is.

55 Ennek bevezetőjében ő is említi a koronakerület legégetőbb problémájaként a kiszakított réti földek kérdése körül kibontakozott harcot, „... amelyek a distrikt

56 uraságai közt igazságtalanul osztattak fel", a továbbiakban a szerbek régi dicsőségéről, s nem az agrárkérdésről olvashatunk.

57 E vidék agrárproblémáját Thim József is csak futólag érinti, mint ahogy azt is mellékesen kezeli, hogy egyidejűleg volt megmozdulás Nagybecskereken, Beodrán, Kumandban, Melencén, Basahidon, Eleméren, Aracson, Dragutinovón, Hegyesen, Pádén, Tiszaszentmiklóson. E helységekben sor került földek foglalására is.

58 Ezek valóban olyan tények, amelyeket levéltári adatok is alátámasztanak. A kezünkbe került iratok ugyanakkor arról is tanúskodnak, hogy e megmozdulások sem voltak tisztán agrárjellegű mozgalmak. Karácsonyi főispán április 24-én a következőket írta Parcsetich szolgabírónak: „Főszolgabíró úr levele TBecsére nézve is olly tényt mond el, melly a templom területén történt, s mellynek tárgya ismét vallás dolgában avatkozó törvény félretétele, hogy ezekben én fellépni nem akarok már megmondám, de igen is akarok és fogok másokba avatkozni, sőt főbíró urat felbízom, hogy mennyiben Tyursity Oreszt vagy bárki is pártütésre felhívást tenne, őt s bárkit befogassa".

59 Az említett személy Orestes Curesic jogász Újvidékről ment Törökbecsére, ahol ténykedése következtében a szerbek magyar anyakönyveket égettek el. Hasonló akciókra került sor — ugyancsak az ő hatására — Frányova községben is. A fent idézett levél keletkezésének időpontjában azonban már nem volt az említett helyeken, április 23-án a megyei hatóságok elől Pancsovára menekült.

60 A többi községben fel-fellángoló zavargásokra — amelyeknek csak egy része volt a kikindai utórezgése — dolgozatunk későbbi fejezeteiben még visszatérünk.