Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

Mert merőben más feladat egy-egy nemzeti mozgalom kívánságainak felmérése, közvetítés két (vagy több) politikai tényező között; s egészen más fegyveres megmozdulás katonai elfojtása és a. statárium valóságos és hathatós alkalmazása. Csernovitsot a kortársak „... szelíd, engedékeny, igazságos és lovagias jellemnek" tartották, aki e tulajdonságok birtokában leginkább volt alkalmas a „békét s nyugalmat helyreállítani forrongó nemzetében".

31 De kevésbé látszott alkalmasnak a kemény kéz politikájának foganatosítására. Azt mindenesetre elérte, hogy a szerbek szembeforduljanak vele, aminek legfőbb okát a rögtönítélő bíróság kihirdetésében láthatjuk. De ezt már említettük a szerb vélemények ismertetésénél, s lesz még róla szó a kikindai események ismertetésekor. Még csupán annyit szeretnénk e témakörben maradva elmondani, hogy a kormánybiztos helyzetének kettősségét, s meglehetősen ellentmondásos voltát jól érzékelteti Thim József. „Csernovitsot a szerb túlzó nacionalisták méltatlanul hurcolták meg — írta 1940-ben —, mert ő hajlandó volt a szerb nép sorsán segíteni és becsületes szándékkal jött a Délvidékre".

32 A segítés alatt a kormánybiztos persze nem a fegyveres megoldást értette, s főképp nem azt tartotta üdvözítőnek. Erre utal egyik, éppen Szemere Bertalan türelmetlen, nagyobb erélyt sürgető levelére írt válasza: „Czélom volt, mennyire lehet, vérontás nélkül a dolgot kiegyenlíteni, jól tudván azt: hogy fegyverrel valamely lázadást elnyomni lehet ugyan, de ezen úton barátokat szerezni nem".

33 Véleményünk szerint is elfogadható Horváth Mihály megjegyzése: Csernovits kiküldésében elsősorban a szerbek megnyugtatásának, s „... nem a bosszúnak kívánata vezérlé a ministeriumot".

34 Ő eszerint is igyekezett cselekedni. 2. NAGYKIKINDA ÉS KÖRNYÉKE 1848 TAVASZÁN 1. Az 1848. márciusi forradalom küszöbén a Torontál megyei Nagykikinda sajátos helyzetben volt. Az 1716 óta autonómiát élvező kerület

35 lakóinak száma jelentősen gyarapodott az oda települő marosi határőrvidékiekkel, akik magukkal hozták kiváltságaikat. Bár a kikindai kerület lakói nem élveztek egyéni nemességet (mint a Jászkun- vagy Hajdú-kerületek); viszont rendelkeztek korlátozott önkormányzati jogokkal. A kerület kiváltságos helyzete elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a föld a kincstár tulajdonát képezte, s az itt élő parasztok — kezdetben termény és pénz, később csak pénzösszeg ellenében — szabadon művelhették a kerület határát.

36 1774-ben Mária Teréziától újabb kiváltsághoz jutottak: az ingyen robot, a fuvarozás, a katonabeszállásolás alóli mentességhez.

37 A föld egy része — telkekre osztva — a kikindai kerületben is a házakhoz, házhelyekhez tartozott, jelentős részét, az úgynevezett „überland" földeket (feleslegföld) azonban változó kulcs szerint hosszabb-rövidebb időtartamra, az elöljáróság kiosztotta a lakosok között. Az 1780-as — az 1767-esnél némileg kedvezőbb — úrbérrendezés során az úrbéri táblázatba 58 582 holdat vettek fel (úgynevezett „consitutivmássige");