Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

hattá meg a megbízólevél — lojalitást hangsúlyozó — kitétele. Az államkancellár körülbelül tisztában volt az ellenzék erejével, törekvéseivel; s véleménye arról a hűségnyilatkozatok ismeretében vagy inkább annak ellenére sem változott. Tájékoztatásul szolgálhat az, ahogy az országgyűlési bizottságok delegálására reagált. Eleve elvetette annak gondolatát — a hozzá érkező' jelentések hűségnyilatkozatai ellenére —, hogy az országgyűlés (a megyei utasítások) foglalkozzanak olyan kérdésekkel, amelyek kizárólagos uralkodói jogkörbe (Reservatrechte des Königs) tartoznak.

57 A fentiekben említettük, hogy az 1843—44-es országgyűlésen nem a sérelmi politika, hanem az újítás, a változtatás szándéka és eltökéltsége volt az uralkodó. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az országos vagy helyi sérelmek ne kaptak volna hangot a pozsonyi diétán. 1843. július 4-én országos választmányt alakítottak a sérelmek összegyűjtésére. Ennek lett tagja Csernovits Péter is.

58 A felsorolt sérelmek — 4*28 tételről van szó — hű kifejezó'i a társadalomban felhalmozódott, a maguk intézményei által megoldhatatlan problémáknak, s az általuk keltett feszültség növekedésének. Azoknak — többek között —, amelyeknek feloldására csak újonnan fogalmazott és elfogadott törvények voltak hivatva. Arad megye két követe a „Tek. Karok és Rendek" tiszántúli kerületéhez tartozott.

59 Az alsóházban — a május 14-i megnyitást követó'en — nagyon gyorsan lendületbe jött a rendi országgyűlések jól ismert mechanizmusa. Eló'ször is néhány ügyrendi kérdést kellett tisztázni. Május 17-én arról döntöttek, hogy a megbízóleveleket — az addigi gyakorlatnak megfelelően — a személynök elé terjesszék-e, vagy a kerületek választmánya elé, ami 1843-ban újításszámba ment. A szavazás eredményeképp a többség — köztük Csernovits Péter — „... a választmányhoz nyilatkozott". 1843 szeptemberében kezdődött meg az országgyűlés egyik legfontosabb — a szabad királyi városok országgyűlési képviseletéről, illetve belszerkezetük rendezéséről (következésképp demokratizálásukról) szóló — törvényjavaslat vitája. A 473 paragrafusból álló tervezet vitája során már a polgári átalakulást is érintő kérdésekben kellett dönteni. A városok lakóit — a korabeli gyakorlatnak megfelelően — két nagy csoportra osztották: polgárokra (akik sem atyai, sem gyámi hatalom alatt nem állnak), s polgári joggal fel nem ruházottakra. Az izraeliták polgárjogáról 1843. október 10-én külön is szavazott az alsótábla. Az eredmény meglehetősen szoros: a követek 26—23 arányban a zsidók polgárjogának elismerése mellett voksoltak. E liberális döntés mellett állók táborában találjuk az aradi honatyákat is.

60 A törvényjavaslat 99. §-a szerint a polgári képesség eléréséhez nem kell a birtok mennyiségére nézve minimum, mivel azonban ezt többen kifogásolták, a szavazást e kérdésben is elrendelték. A többség — köztük Csernovits Péter — a minimum ellen, a szerkezet ajánlása mellett nyilatkozott (október 13.). A fentiekben liberálisnak neveztük a törvénytervezet e részét, de azt sem hallgathatjuk el, hogy annak elfogadása esetén sem jutottak volna különösebb előnyökhöz a városi polgárok. Jogot kaptak volna a városi képviselőtestületi tagok és az országgyűlési követek megválasztására, s nem sokkal többre.

61 A város irányítását végző képviselőtestületek tagsága közvetve volt polgár-