Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

joghoz kötve, mert a választók csak polgárok lehettek. Vita volt arról, hogy ezeket a képviseló'ket hat évre válasszák-e (a szerkezet szerint), vagy csak háromra. „A többség a 6 évet a szerkezet szerént elhatározá" — ahogy Csernovits jegyzeteiben olvashatjuk —, ő szavazatával a kisebbségbe szorult.

62 Ez azért is érdekes, mert öt hónappal később, 1844. március 13-án követtársa, Török Gábor is a hat év mellett érvelt.

63 1843. október 20-án ismét napirendre került a zsidók képviseletének ügye. A követeknek a következő' kérdésre kellett válaszolniuk: a zsidók a szerkezet szerint ne lehessenek képviselők, vagy ezt a szerkezetből kihagyva, lehessenek. A szavazat eredményeképp a többség a szerkezetet megtartotta, Csernovits viszont — liberális elveinek megfelelően — a kihagyás mellett voksolt. Másnap már arról szavaztak, hogy a szabad királyi városok választópolgáraiknál és képviselőiknél feltétel legyen-e az írásolvasás tudása. Arad megye követei (aznap Csernovits Péter képviselte megyéjét a szavazáson) a többséggel az „írást olvasást kellékkép kívánják".

64 A törvénytervezet újabb, immár közgyűlési vitáján, 1844. március 13-án, Török Gábor árnyaltabban fogalmazott: „A választáshoz elégséges a természetes ész és értelem: annálfogva a mostani szokást megtartani kívánom; a tanácskozáshoz azonban értelem és tanulás kell; s e szerint a tanácskozásba óhajtom a képviseleti rendszert behozatni".

65 Vagyis a választójogot nem kívánja írás-olvasáshoz kötni, de a képviselőséget igen. Az aradi követek, köztük természetesen Csernovits Péter, szavazataikkal nem mindig sodródtak a többség áramlatába. A kisebbségben maradtak közt találjuk például Csernovitsot 1843. október 28-án abban a kérdésben, hogy a királyi városok háziadójukat „korlátlanul határozhassák meg vagy korlátolva". A többség a korlátlanul mellett döntött 25—23 arányban. Parázs vitát váltott ki annak eldöntése, hogy az országgyűlésen a szabad királyi városoknak hány szavazat adassék. Az 1843. november 21-i kerületi ülésen három változat között lehetett választani: 16, különféle vagy 8 szavazat. Arad megye — kilencedmagával — a nyolc szavazat mellett foglalt állást kijelentve, hogyha „... nem vétetik be Arad s többi, 8-ra, ha bevétetik, 10-re". Ezzel ismét kisebbségben maradtak, mert a többség 16 szavazatot, vagyis kettőzve 32-t határozott adatni.

66 1844. február 17-én a közgyűlésen ismét napirendre került a városok szavazati arányának kérdése. Török Gábor akkori felszólalásában azt indítványozta, hogy újból vizsgálják meg, melyek azok a városok, amelyek ilyen joggal ruháztatnak fel. A felvetés jogos volt, hisz ha ezt az ügyet akkor nem rendezik, ötven évig nem kerül újból elő. Kiemelten is indítványozta a szabad királyi városi jogállást csak az 1830-as években megszerző Arad helyzetének felülvizsgálatát.

67 A vita hallatán tapasztalnia kellett, hogy a rendek e kérdés eldöntését el akarják halasztani, indítványát — most már csak elvi jelentőségét hangoztatva — fenntartja. Fájlalja viszont, hogy ötvenezer számot haladó népességet teljesen kizárnak a törvényhozásból.

68 A lebonyolított szavazás nem az aradiaknak kedvezett. A feltett kérdés: A királyi városoknak hány voks adassék (16—12—10—8)? Arad városa beszámíttassék-e most vagy sem? Az aradi követek 10 szavazatra, s Arad mostani becikkelyezésére adták voksukat, a többség szerint „... 16 voxok nyerjenek, s Arad be ne számíttassák a többi 3-al együtt".

69 Végeredményben a törvényjavaslat a demokratizált szer-