Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

mértékben megfelel", hanem azért is, mert tiszta, törvényes keretek között született. Vagyis nem „nyers erő, sem pártos cselszövény", hanem a megye „józan szellemével", s értelmességének fegyverével vívta azt ki. A Kossuth Lajos vezette szerkesztőség ehhez csak annyi megjegyzést fűzött, hogy a megyegyűlés igazán szerencsésen végződött, s „...olly dicsőségesen, mint kevés megye fogja — ha ugyan fogja hasonlóan végezni".

48 (Vegyük figyelembe azt, hogy Arad megyében csak csekély számú nemesség élt, nem voltak bocskoros tömegek.) Ha a többi megye fontosabb, s az aradiaknál nem szereplő követeléseivel kiegészítjük a fenti felsorolást, akkor nagyjából megkapjuk az 1843— 44-es országgyűlés reformtábora által javasolt ügyrendet. A népoktatás ügyének javításáról, a választójognak az egész polgárságra való kiterjesztéséről, s a polgárrá fogadás vagyoni cenzusának leszállításáról, Erdély és a királyság egyesítéséről volt még szó.

49 A királyi propozíció tárgyai (a szabad királyi városok rendezése, a megyegyűlési ügyrend szabályozása stb.), valamint a követi utasítások kellő biztosítéknak látszottak arra, hogy ezen az országgyűlésen ne a tradicionális kormányellenes-sérelmi politika kapjon csak hangot, hanem lépések történjenek a polgári reformok bevezetése irányába is.

50 Az 1843. május 14-én megnyitott országgyűlés alsótáblájára a megyék, a szabad kerületek és Horvátország 234, a 47 szabad királyi város 94 követet küldhetett, rajtuk kívül még 32 hivatalos egyházi személy foglalhatott helyet.

51 Arad megye követeinek megválasztására 1843. április 26-án került sor. A megyét az országgyűlésen váradi Török Gábor másodalispán és „mácsai ifjabb" Csernovits Péter táblabíró képviselte, mint „... a követségre alkalmatos a köz jó s boldogság iránt buzgó és békesség szerető férjfiak".

52 A hivatalos megbízólevél szerint nekik „... teljes hatalmat és szabadságot adván hogy Felséges Urunk Trónját, a Magyar Korona méltóságát, álandóságát s szolgálatját, mint szinte Hazánk javát s boldogságát, álandó erejét, s virágzását... kiadott utasításunk szoros értelme szerint köz tanácskozásba vegyék".

53 Csernovits Péter megyéjében a „szabadelvű mozgalmak bajnokává lett", most, ezen az országgyűlésen léphetett az országos politika porondjára, hogy — az egyik késői méltatóját idézve: „... a diétán az a közbecsülés, melyet megyéjében vívott ki, országossá legyen".

54 1892-ben — Csernovits halálakor — megjelent nekrológban olvasható, hogy áldozatkészsége, befolyása, tekintélyes állása, „messze földön ünnepelt hírneve" biztosította számára az országgyűlési követséget. „Aradmegye az 1844,-i országgyűlésre egyhangúlag Őt küldte fel követjéül és pedig a benne helyezett föltétlen bizalom kijelentése okából egészen szokatlan kivételkép ,korlátlan szavazási joggal felruházva, utasítások nélkül', mely szokatlan kitüntetés nemcsak tiszta jelleme szilárdságának, hanem megbízói részéről politikai képzettsége felől táplált véleménynek is fényes tanulságául tekintetett".

55 Szépen hangzik ez a megállapítás, de a történeti források ennek ellentmondanak. Mint láttuk, volt követi utasítás, a követek felszólalásaikban hivatkoznak arra, s Arad megye közgyűlése ennek alapján számoltatta be őket. Személyének kiválasztása, előtérbe kerülése inkább annak bizonyítéka, hogy az 1843-ban összeülő országgyűlésen a régi megyei családok (többnyire új generációkkal képviselve) továbbra is megőrizték vezető szerepüket.

56 A kormányköröket (köztük mindenekelőtt Metternich kancellárt) nem hat-