Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás

Péter rabtársain, a táboraokokon, akik között rokont (Damjanich János) és régi ismeró'st, barátot (Kiss Ernő', Láhner György) egyaránt találhatunk. Aradi pincéjéből több ízben szállíttatott bort Damjanichnak, aki azt Urticka törzsporkoláb megvesztegetésére fordította — jobb bánásmódot igényelve és remélve. Bettelheim Vilmos aradi könyvkereskedő rendszeresen eljuttatta a Csernovits által előfizetett Pester Zeitungot, hogy az — a levelekből és visszaemlékezésekből megállapíthatóan — kézről kézre járjon a börtönben.

37 Mintegy négyheti aradi fogság után, szeptember 23-án szállították Csernovitsot Temesvárra. Idézzük Damjanich tábornok levelének egy részletét: „... Péter elment. Oly gyöngéd és jó volt, hogy egész csomó apróságot hagyott hátra nékem, amelyeket, dacára spártaiságomnak, igen jól fogok használni". Két lovat és kocsit is otthagyott, bár erról kissé eltérőek a leírások. Hamvay Ödön szerint azt a foglár kapta, hogy Damjanichról a jövőben is gondoskodjék. Kozma György viszont úgy tudja, hogy Damjanich feleségének rendelkezésére bocsátotta, így segítve Csernovics Emíliát férje látogatásában.

38 Ez azonban nem lényeges kérdés. A lényeg az a segíteni akarás, amellyel Csernovits könnyíteni igyekezett a sebesült honvédtábornok helyzetén. Ezért szállíttatta továbbra is a bort, s ezért engedte át ideiglenesen mácsai otthonát Damjanichnénak.

39 Csernovits Péter bírái azt remélték, hogy mint volt főispánnak, egykori működése székhelyén, Temesvárott lesz annyi ellensége, amennyi elítéléséhez — tanúként — szükséges lehet. Szerinte ugyanis ez a magyarázata Aradról történt átszállításának. De „ebbéli elképzeléseikben csalódván", 1849. október 5-én — ítélet nélkül, de rendőri felügyelet mellett — ideiglenesen szabadlábra helyezték. A fejleményeket — a most előkerült Csernovits iratok segítségével — megnyugtató pontossággal tudjuk rekonstruálni. Anton Jedluka előadó október 2-án állította ki Temesvárott az igazolást, miszerint „... mácsai Csernovits Péter úr... a tekintetes cs.kir. Katonai Kerületi Parancsnokság megbízásánál és végzésénél fogva szabadon bocsáttatik".

40 Utazási okmányát (Reise-pass) október 4-én készítették el, így azután 5-én Aradon lehetett... Gyors szabadulása különféle találgatásokra adott okot és alkalmat. A Délmagyarországi Közlöny cikkírója úgy tudja, hogy Csernovits „... hatalmas rokoni összeköttetései révén" menekült meg a fogságból;

41 Teleki Sándor viszont elgondolkodtató, bár nem elképzelhetetlen értesülést örökített meg: „Rajasics személyesen ment fel ügyében Bécsbe, s járt, kelt, fáradozott, könyörgött, míg nagynehezen kieszközlé szabadságát. — Csodák csodája volt az akkor, hogy elítéletlenül hagyjanak valakit, akinek nagy és sok konfiskálni való birtokai voltak'". De — Teleki szerint — Rajacic szerb patriarchának nehéz volt valamit megtagadni, „... mondják azt is különben, hogy jól fizetett".

42 Minden valószínűség szerint közelebb jutunk az igazi okhoz, ha a most előkerült dokumentumokat vesszük vallatóra. A pesti hadbíróság ugyanis mindenekelőtt kormánybiztosi mivoltát és szerepét vizsgálta (s nem Kossuth Orsovára szállítását

43

). A következőket állapították meg: az igaz, hogy 1848. április 26-án Toron tál megyébe kormánybiztosnak nevezték ki, de csak 1848 júliusának végéig ténykedett. A hivatalból való felfüggesztése tehát „... még törvényes időben történt" (auf legale Zeit beschránkt), ezért helyezhették fel-