Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás

tételesen szabadlábra, s ezért kaphatta meg igazolásul 1850. augusztus 20-án a hadbíróság 5709. számú határozatát. A bíróság megállapította azt is — bár ez már más kérdés —, hogy Csernovits Péter az 1848. október 3-i manifesztum után is kapcsolatban állt a forradalmi eró'kkel, amiért hátrább sorolhatták a jobbágyfelszabadításból származó kárának megtérítését. Még 1861-ben is hiába apellált ellene.

44 Utóvégre így is meg lehetett büntetni az engedetlen ellenzéket. 4. 1849. október 6., Arad. Miután a tizenhárom tábornokot Haynau kivégeztette, holttesteik egész nap közszemlén voltak, csak este földelte el őket a hóhér a bitófák tövében. A hozzátartozók személyesen vagy megbízottaik révén megkísérelték az elhunytak megszerzését, és illő módon történő eltemetését, de Howiger várparancsnok hallani sem akart a kérés teljesítéséről. Bardócz Sándor minorita szerzetes kiadatási kérelmére — Schweidel József végakaratának megfelelően szerette volna a tetemet elszállíttatni, s az aradi temetőben elhantolni — azt válaszolta, hogy a katonát ott temetik el, ahol elesett.

45 Az írásbeli kérvényre adott lakonikus rövidségű végzés: „Darf nicht sein!".

46 Magánúton azonban a kérelmezők tudomására hozta, hogy a holttestek titokban való elszállítása elé sem Ő, sem a katonai hatóság nem gördít akadályt, így kerülhetett sor néhány aradi vértanú holttestének kiemelésére, s illőbb eltemetésére. Említettük, hogy temesvári börtönéből Csernovits Péter október 5-én érkezett vissza Aradra. Másnap értesülhetett a tizenhárom vértanú haláláról is. Említettük azt is, hogy az elítéltek között rokona és közeli ismerőse egyaránt akadt. A köztudatban az él, hogy Csernovits Péter Damjanich felesége, Csernovics Emília révén állt rokoni kapcsolatban a tábornokkal. Ez is igaz. Csernovits, s Damjanichné harmadfokon voltak unokatestvérek, ugyanis dédatyáik, Csernovits Arzén (1716—1766) és Csernovits György (1720—1759) lettek légyen testvérek. Viszont Damjanich János nagyanyja, Csernovits Anna, Taburovic Gábor altábornok neje Csernovits Péter atyai nagynénje volt.

47 Csernovits Péter a börtönben töltött hetekben is gondoskodott Damjanichról, halála után is meg akarta adni számára a végtisztességet. Komornyikjának, Zsiradó Jánosnak száz aranyat adott azzal az utasítással, hogy Damjanich holttestét mindenáron, Láhnerét pedig ha csak lehetséges, vásárolja meg a hóhértól (Hamvay Ödön könyvében azt írja, hogy a komornyik Damjanichot és Láhnert háromszáz-háromszáz forintért kapta meg a brünni bakótól. Ha az aranyakat forintra számítjuk át, talán akkor megközelítjük ezt az összeget; de a visszaemlékezések pontatlanságát is számításba kell vennünk.) Élete alkonyán, pontosabban 1890-ben Csernovits úgy emlékezett, hogy Vécsey és Leiningen kiváltásával is megbízta komornyikját, akinek a hóhér azzal adta át az akasztófáról leszedett tetemeket, hogy „... ha akarja, odaadom magának a többieket is" (Wenn Sie wollen, so gebe ich Ihnen auch die Anderen). „Most igen sajnálom — nyilatkozta az agg Csernovits —, hogy akkor az aradi höl-