Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás

illetve gyorsította meg Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 14-i sürgönye. Az uralkodói jóváhagyás híján, az alsóház határozata nyomán szólította fel Csernovits főispánt, hogy „... a honvéd sereg szaporítására e rendeletem vételével rögtön toborzást indítson". A feltételeket és a „népessége arányához képest" kirovandó újoncok számát később tudatják.

8 Öt nappal később, szeptember 19-én a miniszterelnök az első alispánt, Vukovics Sebőt nevezte ki Temes megyében a honvédsereg toborzásának kormánybiztosává.

9 Ezzel tulajdonképpen felülbírálja Szemere intézkedését, aki e feladat ellátásával a főispánokat (köztük Csernovits Pétert) bízta meg. 1848 októberében lényeges fordulat történt Temes vármegye vezetésében. Piret altábornagy, bánáti fohadparancsnok október 14-én a magyar főispán, Csernovits Péter hatóságát megszüntette, hadiállapotot és hadbíróságot hirdetett ki.

10 A megye irányítását egy császári haditanács vette át (hatalmát Krassó, Torontál megyékre is kiterjesztette), amelynek engedélyével polgári hatóság alakult Központi Bánsági Bizottmány néven. Elnöke a volt adminisztrátor, Ambrózy Lajos báró (1803—1890) lett, munkatársai Jovan Stojanovic báró mint császári biztos, Panteleimon Zivkovic temesvári püspök, Christian Leiningen-Westerburg cs.kir. ezredes.

11 Vukovics Sebő október 27-én jelentette a Honvédelmi Bizottmánynak, hogy „Temesvárott a pecsovicsok, kik március óta odúikba visszavonulva éltek, most felemelték fejüket". Az Ambrózyék vezetésével alakult bizottmányt a november 2-án Nagybecskereken kelt kiáltványában „Magyarország ellenségeinek s hazaárulóknak" nyilvánította.

12 A fentiekben már említettük, hogy Vukovics soha nem nézte jó szemmel Zivkovic püspök taktikázását, vele szemben nem voltak illúziói. November 23-án — mivel a püspök nyíltan is a temesvári osztrák helyőrséghez csatlakozott — Stevan Popovic verseci püspököt kívánta helyettesítésére felkérni, illetve a kormány által megbízatni.

13 Válaszul a cs.kir. haditanács november 6-án Vukovics Sebőt törvényen kívüli állapotban levőnek nyilvánította, elfogójának száz dukátot ajánlott fel.

14 E katonai intézkedések következtében a megye tisztviselőkarának is menekülnie kellett: a vármegye ideiglenes székhelyét Lippára tették át, Csernovits Péter is elhagyta Temesvárt. Néhány nap múlva, november 12-én azonban Lippa is harcok színhelye lett. A tiszántúli önkéntesek november 9-én kinevezett ezredese, Máriássy János Nagysándor Józsefiéi együtt Kenéznél és Vingánál visszavetette báró Rukavina seregeit, aki Temesvárra vonultával fordult Lippa ellen. November 12-én — mintegy nyolcezer román inszurgenssel kiegészülve — támadtak a városra. A hétszázhatvan katonával, s hat ágyúval rendelkező Máriássy háromszor vetette vissza a jobb szárnyára törő ellenséget. Segítségére volt Csernovits Péter főispán is, aki mindvégig részt vett a csatában. A legveszélyesebb pontokon intézkedett, lelkesítette a katonákat, gondoskodott a sebesültekről, s amikor — fél napig tartó kemény ellenállás után — magyar sereg visszavonult Radnára, az utoljára távozók közt találjuk.

15 Ez az egyetlen eset, hogy Csernovits is részt vállalt a szabadságharc fegyveres mozzanataiból. A megye tisztikara vándorolhatott tovább: a közigazgatási bizottmány Új-Aradon telepedett le, Csernovits pedig Mácsára költözött. Még 1849 januárjában is innen keltek hivatalos levelei.

16 Csupán a katonai viszo-