Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás
csolta. A „megye által táplált hazafiúi bizodalmat" jegyzőkönyvben is rögzítették. 1 Csernovits Péter főispán beiktatása nem mindenkiből váltott ki együttérző elismerést. Mint láttuk, Táncsics Mihály lapja, a Munkások Újsága soha nem nézte jó szemmel a kormánybiztos tevékenységét; nemegyszer kiváló alkalmat találva benne a kormány elleni támadásra. 1848. szeptember 24-én Schiller Nep. János „földmívelő, falusi atyafi" tollából származó olvasói levél jelent meg a lapban, amely ezzel a szemrehányással kezdődik: „Tisztelt Táncsics Úr! Kend újságjának, nem emlékszem mellyik számában, 2 igen epésen kelt ki a ministerium ellen, hogy Csernovicsot királyi biztosnak nevezte ki a rácz lázongások lecsillapítására". A cikk olvastán a torontáli „falusi atyafi" (Csenegről) már abban reménykedett, hogy Táncsics „rögtöni vérbíróság eleibe idézendi Csernovicsot", hogy ott „hűtlensége végett" 3 érdeme szerint lakoljon. Most megdöbbenéssel tapasztalják a dolgok ellenkezőjét: „Csernovics f. évi aug. 30-dik napján Temesvárott fó'ispányi székébe beiktattatott". Bebizonyosodott a régi mondás — legalábbis a levél írója szerint „azon tyúk, melly sokat kodácsol, keveset tojik", Táncsics is „mindig lármáz, s soha sem intézkedik". Javasolja is, hogy kevesebbet beszéljen s tegyen többet, „... ha minister akar lenni". 4 A temesi gróf, Csernovits Péter főispáni tevékenységéről nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. A Csernovits iratok között ebből az időszakból semmi sem maradt meg, a Temes megyeiek között (Sr. Karlovci) is csak néhány főispáni irattöredékre bukkantunk. 1848. augusztus 12-én keltezték Batthyány miniszterelnök levelét, amelyben a román fejedelemségekből érkező menekültekkel való bánásmóddal foglalkozott: befogadják az „alkotmányos mozgalmak miatt Erdélybe" érkezőket de igyekeznek őket elválasztani az itteni nyelvrokonaiktól. 5 A hónap végén, a politikai közvéleményt — több más mellett — a hadügyi törvény vitája foglalkoztatta. Mivel Batthyány Lajos és Deák Ferenc Bécsben tartózkodott, Mészáros Lázár hadügyminiszter a katonai tábort látogatta, a minisztérium munkája elsősorban Kossuthra és Szemere Bertalanra hárult. A hadügyminiszter helyettesítését Szemere vállalta magára, aki a Batthyány feladatköréhez tartozó honvédségi és nemzetőrségi kérdésekben is rendelkezett. A belügyminiszter elsődleges feladatának a déli tábor, a délmagyarországi haderő erősítését tartotta. 6 Amikor Szemere nagyobb lélegzetű körlevele kelt (augusztus 29.), még a hadügyi törvény királyi szentesítésre várt. A minisztérium szerint addig is meg kell kezdeni az előkészületeket („A hadsereg iránt a részletes törvényjavaslat is keresztülment a képviselőházon és a felsőházon, és az egyesült akaratot meg fogja koronázni a fejedelem szentesítő szava"). A törvényjavaslat mellékelésével rendelte el a belügyminiszter a legsürgetőbb intézkedéseket: a honvédtoborzást (biztosául a főispánt nevezte ki); 48 órán belül megyebizottsági ülés tartását, s összeíró küldöttség kinevezését. Egy hét alatt kellett elvégezni a hadügyminiszternek küldendő rovatos összeírást. Az így toborzott honvédek felöltöztetése, ellátása egyelőre a megye feladata („... most minden dísz, minden érdem a gyors kiállásban fekszik"). 7 Ezt az intézkedést egészítette ki,