Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 3. Megegyezési tárayalások 1848 tavaszán és nyarán
eshetőségre felkészülve azért elrendeli, hogy a törvényhatóságok vezetői kísérjék figyelemmel az „izgatásokról gyanúsakat", nehogy a „lázadás mirigye" elterjedjen; a polgárokat lelkesítsék és buzdítsák „fegyverfogásra és fegyverbeni gyakorlásra", így magukat és vagyonukat meg tudják védeni. Ajánlja azonban az óvatos eljárást, az éber őrködést, és a „... helyzeti népjellemi körülményekhez alkalmazkodást". Óva inti az illetékeseket attól, hogy túlbuzgóságukkal vagy pedig „... a körülményekhez nem mért alkalmazkodás" következtében a kitűzött „honvédelmezési cél eltévesztessék". 239 A szabadkai közgyűlés e levél olvasása után megállapíthatta: intézkedései e rendelet értelmében már megtétettek, de további „irányzásul" jegyzőkönyvükben megörökítik (június 21.). 240 Újvidék városa egyenesen díszpolgári címmel kínálta meg a kormánybiztost, a város szerb nemzetiségének (egészen pontosan: „Szerb Nemzet és Nemzetiség") javának gyarapítása, felvirágzása; a közcsend, beibéke, a személy- és vagyonbiztonság fenntartását célzó, „... kivált a jelen bonyolódott s vésztelyes időkben békés útoni szerencsés elintézésére" tett férfias és erélyes közreműködéséért. (Megjegyezzük, hogy a kormánybiztoson kívül ilyen tisztességben részesült Pichler lovaskapitány, Zahn altábornagy, Kreutner ezredes stb.) 241 Most ne vitatkozzunk azon, hogy e gesztus mennyire volt őszinte, s mennyire táplálkozott a statárium — éppen ezen a napon történt — felfüggesztése felett érzett örömből. Figyelemre méltó azonban, hogy a szerb nemzet fogalmát használják, s a beterjesztettek között egyetlen magyar sincs. A Radivoj Stratimirovié által benyújtott javaslattal elsősorban a péterváradi főhadparancsnokság jóindulatát kívánták megnyerni (a tíz jelöltből kilenc a szlavóniai katonai kormányszék tisztje volt). Ugyancsak június 8-án tett Csernovits Péter kísérletet arra, hogy a titeli határőröket és sajkásokat a fegyveres felkelés útjáról a békés tárgyaláséra terelje. Az áprilisi törvényekre hivatkozva szólította fel Őket, hogy „teljes bizalommal" forduljanak hozzá, küldötteik révén tudassák kívánságaikat és sérelmeiket, s ő mindent elkövet, hogy a forradalom nyújtotta kedvezményekben azonnal részesüljenek. E felhívásnak egyelőre nem sok eredménye volt. 242 1848. június 6-án — Bács megyei körútja során — Zomborban a nemzetőrség főparancsnokává a 49 esztendős nyugalmazott főszázadost, Czintula Antalt nevezte ki. Két nap múlva, június 8-án erről Batthyány Lajos miniszterelnököt is értesíti. 243 Czintula június 18-án jelentést tett Csernovitsnak két század nemzetőr (mintegy négyszáz személy) szervezéséről és begyakorlásáról, amit maga is kevesell. Érdekes számunkra viszont a magyarázkodása: lehetne Zomborban még négy századot alakítani, de Korié polgármester „oda nyilatkozék", hogy a jelenlegi körülmények között „... politikailag tekintetbe véve, nem tartja tanátsosnak áztat, hogy Szerb atyánkfiai is Századokba meg alakítassanak, minekutána az ujjabb hírek következtében úgy sem viseltetnek az egész honvédelmi intézet eránt rokonszenvvel". Tájékoztatásul azt is közli, hogy a felállt két század nemzetőr Zombor város azon feléből alakult, melyben „... a lakosság catholica vallású". 244 Csernovits június 21-én írt válaszában figyelmezteti Czintulát, hogy az efféle bizalmatlanságnak mindig „... meg szokott a maga következése lenni". A szerb felkelők egyik mentsége a „nemzetiségek elleni gúny", és a rágalom. A kormánybiztos szerint „... az ujj kor szelle•
