Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 3. Megegyezési tárayalások 1848 tavaszán és nyarán

magyar földre. Magyar nemességüket és a Bács megyei kulpini (Kölpény) uradalmat Mária Teréziától kapták. Az Újvidéken 1822-ben született Djordje Stratimirovic Bécsben katonai mérnöki akadémiát végzett, s huszárhadnagy lett. Egy ideig Itáliában szolgált, majd a szolgálatból kilépve, birtokán gazdálkodott. 1848 márciusától a szerb nemzeti mozgalom egyik vezetó' egyénisége, tagja a Pozsonyban is megfordult küldöttségnek. Érdemes felfigyelnünk Horváth Mihálynak arra a megállapítására, hogy a szerb származású nemes családok tagjai közül Stratimirovic volt az egyetlen, aki a szerb felkeló'khöz szegődött.

206 Miután visszatért Karíócára, s miután „... az idősebb tisztek a választást visszautasították", Ő lett a fó'odbor vezetője (1848. június 8.).

207 Ugyancsak Horváth Mihály írta róla: „... a még csak huszonhat éves ifjúban, aki magában jeles tehetségekkel élénk nagyravágyást egyesített, a szerb lázadás egyik legerélyesebb s értelmesebb főnökét s vezérét nyerte". Stratimirovicnak nem voltak illúziói a Habsburgok iránt — állapítja meg találóan Spira György —, de Pozsonyban döbbent rá, hogy a magyarok csak határozott fellépéssel bírhatók rá a szerbeknek teendő engedményekre.

208 Stratimirovic legközelebbi munkatársának a fó'odbor titkára, Jovan Stankovié bizonyult. Lelkes szerb hazafi volt, Stratimiroviénak hűséges híve, aki kiemelkedő szónoki tehetségével nagyon hasznavehető agitátora lett az ügynek. Mint a Csernovitsnak írt levélben is láttuk, ő ellenjegyezte a fó'odbor tisztségviselői által kibocsátott leveleket, Ő szerkesztette a kiáltványokat.

209 A készülő megállapodás sikere érdekében Csernovits Péter sietett minden ingerültséget, nem kívánt konfliktust kiváltani képes magyar katonai megmozdulást leállítani. A tárgyalások megkezdését először is a szlavóniai fó'hadparancsnokkal, Hrabovszky János báróval tudatta, kérve tőle a határőrökhöz (horvátokhoz és szerbekhez) intézett eredeti királyi kiáltványt, mivel Stratimirovicék nem akarnak hinni a másolatnak.

210 Utasítja a zombori nemzetőrség parancsnokát, hogy a megyében kiállítani rendelt fegyvereseknek otthonmaradása iránt tegye meg a szükséges rendelkezéseket.

211 Bács megye első' alispánjának küldött levelében — éppen a tárgyalásokra hivatkozva — helyteleníti a húszezer nemzetőr tervezett összevonását.

212

. A Tolna megye részéről ajánlott kétez ernemzetó'r visszatartását is kéri, mert „... a végső kiegyenlítés iránt tökéletes reménységem vagyon".

213 A fegyvernyugvásról szóló megállapodást 1848. június 24-én írták alá Újvidéken. A szerződő felek — magyar részről Hrabovszky János altábornagy és Csernovits Péter királyi biztos; szerb részről Djordje Stratimirovic és mintegy tizenöt bizottsági tag — megállapítják, hogy egy esetleges polgárháború az a legsúlyosabb veszedelem, amely őket egyaránt fenyegetheti. Mindezt elkerülendő, az alábbi egyességre léptek: a szerződő felek elismerik, hogy a megalakult bizottságok (a karlócai is) mindaddig fennmaradnak, s „... minden megtámadás ellen biztosíttatnak", amíg a szerb küldöttség Innsbruckból visszatér (1—2. pont); ha annak hazatérte, illetve a megállapított tíz nap letelte után sem oszlanak fel a felkelők táborai, akkor azok nyílt ellenségnek fognak tekintetni (3. pont); a megállapodás napjától mindkét fél garantálja a személy-, a vagyona közlekedés-, a kereskedés- és az utazás biztonságát (4. pont); a végvidékiek.