Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

J-19: pállág; J-14: pallag, <párlánG>, <parlag>; J-18: pallag, <parlag>; J-20: pállág, [párlág]; J-24: pallag, [parlag]; M-14, M-15: pallaG; P-13: pallaG, pallag, [parlag]; az 52. térképlapon: J-ll, J-16: bossó, <borsó>; J-12: bossó, [borsó]; M-13: bossó, bossó; M-14: bossó; M-7: bossó", bossó, [borsó]; stb. Ezek közül a hasonulásos szóalakok közül figyelemre méltó az rs hangkapcsolat helyén jelentkező hosszú ss-es megoldás (pl. ossó, bossó stb.), ugyanis ez a jelenség, amely egyébként a palóc nyelvjárástípus egy részére jellemző (vö. KÁLMÁN, Nyj. 81), a vizsgált kutatópontokon jól megragadható területi megoszlást mutat, mégpedig azért, mert csupán a Pély—Sarud—Tiszabábolna vonaltól nyugatra eső falvak (Jászjákóhalma, Erk és Tarnabod) nyelvjárásában figyelhető meg, vagyis összesen hat településen. Ugyancsak figyelmet érdemel azoknak a szóalakoknak a megszámlálása, amelyekben a meg igekötő g-je teljesen hasonul az utána következő mássalhangzóhoz (pl. a 835. atlaszlapon: J-ll, M-13, M-14, M-16: mévver; J-12: mégver, (mévver); J-16: mévver, <mégver>; J-17, M-7, M-15: mévver, mégver; a 901. térképlapon: J-ll, J-16, J-17, J-20, M-15: méffokta, mékfokta; J-12: mékfokta, (méffokta); J-14, M-7, M-13, M-14, M-16: méffokta; stb.). A meg igekötő g-jének hasonulására a következő adatokat kaptam: Tarnabod: 16, Erk: 8, Tóalmás: 10, Jászjákóhalma: 16, Jászladány: 15, Tápiószentmárton: 3, Tápiógyörgye: 5, Tiszabábolna: 7, Pély: 15, Sarud: 15, Nagyiván: 8 és Nagykörű: 7. A többi kutatópont (Gomba, Cegléd, Abádszalók, Kenderes, Szerep, Tiszacsege, Balmazújváros és Hajdúszovát) nyelvjárásában egyetlenegy példa sincs erre a jelenségre. A fölsorolt adatokból tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a meg igekötő g-jének hasonulása a palócos-jászos nyelvjárású kutatópontokon fordul elő, mégpedig a Jászladány—Pély—Sarud—Tiszabábolna vonalig, attól keletre — kivételképpen — csupán Nagyiván és Nagykörű tájszólásában találunk rá példákat. A nagyiváni adatok minden bizonnyal a község nyelvjárássziget voltával magyarázhatók, a Nagykörű népnyelvében élő példák pedig a falu nyelvjárásának bizonyos mértékig palócos-jászos jellegére utalnak. Végül itt kell megemlítenem, hogy Tóalmás tájszólásában a -val, -vei ragnak mind a hasonult, mind a nem hasonult, vagyis változatokban élő formájára három-három adatot találtam a nagy atlasz anyagában (pl. a 258. térképlapon: J-14: késve, késvei, késsé; stb.). f) A magyar nyelvjárásokban — mint ismeretes (1. részletesebben MMNyjR. 268—9) — viszonylag gyakori bizonyos mássalhangzók (főképpen /, ritkábban az sésj) nyúlása, mégpedig elsősorban magánhangzóközi helyzetben, ritkábban szóvégen is. A hosszú és félhosszú mássalhangzók előfordulására a következő adatokat kaptam: