Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

vonaltól délre (pl. a 268. atlaszlapon: C-12, F-2: vísü; E-4: vísú; E-7, E-ll: vésű; E-9: véső, (vésü), (vésü); E-12, E-14, E-15, C-26: vésü; stb.). A zárt z'-zésre viszonylag nagyszámú példát találunk, s ezek alapján területileg is többnyire jól kirajzolódó különbségek figyelhetők meg. A zárt z'-zés a vizsgált terület északnyugati részén (Dad, Héreg, Pilismarót, Tök és Úny községek nyelvjárásában) a legnagyobb mértékű, ettől délre — Sárszentmiklós kivételével — csökkenő tendenciát mutat, a Dunakanyartól keletre eső kutatópontok táj szólásában viszonylag kismértékű az é-vel szembeni í gyakorisága, néhány kutatóponton (elsősorban Mány, Páty, Seregélyes és Sukoró népnyelvében) — különösen a környező helyi nyelvjárások z'-zésével szemben — föltűnően csekély számban fordul elő (pl. a 694. térképlapon: E-3, E-4, E-5, E-6, E-13: ídés; C-12: idés; E-ll: idés, [édés\; C-25: édes, édes, édes, (idés); F-2: ídéss, ídés, <ídés> [édes]; a 722. atlaszlapon: E-3, E-4, E-5, E-6, C-12, F-2: dérík; C-24: derék, <dérík>; stb.). Páty és Sukoró gyenge fokú zárt z-zése e községek nyelvjárássziget helyzetével magyarázható. Nehezebb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon mivel függ össze a seregélyesi és mányi tájszólás gyengén zárt z-ző volta, hiszen a közvetlen környék nyelvjárása — különösen a Mányhoz közeli Tök tájnyelve — erősebben z'-ző. A sárszentmiklósi tájszólás nagymértékű zárt z-zése különösen szembeszökő, hiszen a környező kutatópontok anyagában — Soponya kivételével — egyetlenegy példát sem találunk erre a jelenségre. Sárszentmiklós erős z-zése tehát kétségtelenül településtörténeti okokkal függ össze. A zárt é'-zés adatainak vizsgálatából egyértelmű kép rajzolódik ki, ugyanis ez a jelenség lényegében egy tömbben jelentkezik erőteljesen, mégpedig egymással szomszédos kutatópontokon, Pilismarót, Kisnémedi, Mogyoród és Szigetmonostor tájszólásában (pl. a 172. térképlapon: E-9: gyéplü, <gyöplü>, <gyéplő>; a 727. lapon: E-3, E-5, E-8, E-9, E-10: tiktékét; a 809. atlaszlapon: E-5, E-8, E-9, E-10: beviszem; stb.). Ez a jelenség — bár nyelvjárásainkban többnyire morfémákhoz kötötten jelentkezik a nyílt e helyén zárt é — más területek mellett jellemző a palócos típusú tájszólásokra is (1. részletesebben: MMNyjR. 213—4), ezért a vizsgált kutatópontokon a már említett községek tájszólása — az é-zés tekintetében legalábbis — a palócos jellegű nyelvjárások átmeneti határsávjának tekinthető. Ugyancsak palócos vonás, hogy hangsúlytalan helyzetben a t tárgyrag előtt az a helyén is zártabb magánhangzó (o) jelentkezik Pilismarót, Szigetmonostor, Kisnémedi és Mogyoród népnyelvében (az 1047. térképlapon: E-5: dérékadot; E-8, E-10: derekad, dérékadot és E-9: dérékadot). Az á utáni o-zás jelensége — amint ez a táblázat számadataiból jól kiviláglik — földrajzilag szintén könnyen elkülöníthető: viszonylag gyakran jelentkezik