Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Módszertani kérdések - 3. A feldolgozás módszere - b) Az adatok statisztikai értékeléséről

szólakaja is megvan, hanem néhány hangtani vonás is kirajzolódik belőlük (pl. a ly fonéma megléte, az illabiális á fölbukkanása, a zárt e-zés és a labiális ó'-zés jelensége, a / magánhangzók közötti nyúlása). — A 769. térképlap, amely elsődlegesen alaktani céllal készült, például a következő adatokat tartalmazza a vizsgált kutatópontokon: C-12, D-6, E-3, E-5, E-6, E-8, E-9, E-10, E-ll, E-13, E-16, J-l, M-15, M-19, N-6: megyék; C-24, C-26, D-5, F-l, F-2, J-4, J-6, M-14, M-16: mének, megyék; E-7, E-14, N-ll: mögyök; E-12: megyék, (ménék); E-17, E-20, F-3, F-5, F-6, F-10, F-ll, F-12, F-22, F-23, K-6, K-7, K-ll, K-12, N-8: mék; G-12: mék, mégyök; J-21, K-13: mék, <mögyök >; K-l: mék, mögyök; J-23: mik, megyék; K-2: mik, <mék>, megyék; G-13, K-5, K-9, N-2, N-8, N-10: mék, megyék; N-l: mik, méngyék, [megyék]; N-3: mik, mengyek, megyek; N-4: mik, méngyék, megyék; stb. Ezekből a példákból nyilvánvalóan nemcsak alaktani jellegű tanulságok adódnak, hanem ezenkívül több hangtani sajátság is megfigyelhető bennük (pl. a zárt é megléte és hiánya, labiális ö-zés, zárt í-zés). A példák számát százával is szaporítani lehetne, ez azonban természetesen fölösleges volna, hiszen az említett adatok bemutatásával — legalábbis úgy vélem — meggyőzően illusztrálni tudtam, hogy a különböző térképlapok nyelvi anyaga több szempontból is hasznosítható. b) Az adatok statisztikai értékeléséről A feldolgozás során minden egyes atlaszlap minden számba vehető hangtani, alaktani és lexikai jelenségét kutatópontonként egytől egyig megszámláltam és összesítettem. Mivel az adatok számlálása bizonyos esetekben módszertani tekintetben különösen gondos mérlegelést kíván, s korántsem problémamentes, ezért a példák számlálásában alkalmazott eljárásomtól részletesebben is szólok. Bizonyos magánhangzó-fonémák realizációjában — mint ismeretes — a hangtani helyzetnek is szerepe lehet. Ezért például az illabiális á adatainak számlálásakor először arra gondoltam, hogy fonetikai helyzetenként (pl. hangsúlyos és hangsúlytalan helyzet, az á előfordulása az á előtti, illetőleg á utáni szótagban) elemzem az a gyakoriságát, hátha ezek szerint is kimutathatók lesznek bizonyos különbségek az egyes kutatópontok és/vagy nyelvjárásterületek között. Ennek megfelelően gyűjtöttem ki a nagyatlaszból az illabiális ö-zás eseteit. Amit már menet közben is sejteni lehetett, az az adatok összesítésekor nyilvánvalóvá vált: a példaanyag megoszlása és száma nem olyan és nem annyi, hogy ennek alapján megnyugtatóan el lehetne végezni a különböző hangtani helyzetek szerinti elemzést. Ezért azt a módszert választottam, hogy az illabiális