Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Módszertani kérdések - 3. A feldolgozás módszere - a) A MNyA. anyagának felhasználásáról
nyelvjárási sajátságainak—elemzésében a hangtani je lenség ek nyilv^valóan nagyobb teret kaptak. Ez azzal függ össze — amint az a szakemberek körében közismert —, hogy a magyar nyelvjárások elsősorban hangtani téren különböznek egymástól. Természetesen éltem a MNyA. kínálta azon lehetőséggel, hogy „az egyes kérdésekre kapott válaszok nemcsak a kérdésben foglalt fő probléma eldöntésére, illetőleg vizsgálatára alkalmasak, hanem igen sok más jelenséget is megbízhatóan megvilágítanak" (DEME: MNyAElm. 81). Ez azt jelenti tehát, hogy például egy elsődlegesen hangtani célúnak minősített térképlap adatait esetenként alaktani vagy akár szókészleti elemzésre is felhasználhatjuk. Máskor pedig egy-egy elsődlegesen alaktani céllal készült vagy akár szóföldrajzi eltéréseket bemutató atlaszlap pl. hangtani tanulságokat is magában foglal. Ennek fölismerése azzal járt, hogy a száztizenkét kutatópont minden egyes adatát hangtani, alaktani és szókészleti szempontból egyaránt mérlegelnem kellett, s a példában előforduló jelenségeket külön-külön is föl kellett jegyeznem. így az elsődlegesen lexikai célú 51. térképlap a vizsgált kutatópontokon pl. a következő adatokat tartalmazza: C-12, C-25, C-26, D-5, E-3, E-7, E-ll, E-17, F-10, F-12, J-ll, K-5: baB; C-24: bab, bab; E-4, E-5, E-6, E-8, E-10, E-12, E-13, E-14, E-18, E-19, F-3, F-5, F-ll, F-24, J-5, J-7, J-10, J-12, J-16, J-17, J-18, J-21, J-23, J-24, K-l, K-2, K-3, K-10, M-15, M-16, M-17, N-l, N-5: bab; E-9, J-l, J-2, J-3, J-4, J-9, J-13, J-14, J-15, J-19, J-20: báb; D-6: borsó, borsó, baB, bab; F-l: baB, bab, bab, < borsó >; K-4: bab, (báb) K-8, K-12, K-13, N-8: paszúr; K-9: paszúr, [bab]; M-ll: bab, <paszüj>; stb. A nagyatlaszból átvett jeleket itt és a továbbiakban is természetesen abban az értelemben használom, ahogyan ott szerepelnek (vö. I, 5), vagyis: ( )=régies (kihaló) alak, archaizmus; [ ]=újabb alak, neologizmus; és < >=ritkán használt alak a nyelvjárásban. — Az 51. térképlap felsorolt adatai nemcsak szókészleti tekintetben hasznosíthatók, hanem ezenkívül több hangtani jelenséget is hordoznak (pl. az illabiális ű-zás, a szóvégi félzöngés mássalhangzó jelentkezése, az r és /' előtti magánhangzó nyúlása). — Az ugyancsak lexikai célúnak minősített 406. térképlapon pl. a következő adatokat találjuk: C-12, C-26, E-ll, E-12, E-14, E-15, E-17, F-2, G-12, K-10: barátfüle; E-4: barátfüle, derejje; E-5: barátfüle, dödölle; E-7: barátfüle, derejje; E-9: dédélle; E-18: dereje, (barátfüle); F-3, F-22: barátfüle, dereje; J-2, J-13: déréllye; J-10, J-14, J-17, J-22, J-23, K-3, M-ll, M-14: derejje; J-19: derejje, derejje, derejje, <barátfüle>; K-l, K-6, K-12: barátfüle, döröje; K-9, M-16, N-7, N-10: déréje; K-ll: bárátfüle, barátfüle, barátfüle; M-19, N-l, N-4, P-ll: dereje; N-5: derejje, dereje, (barátfülé); N-8: dereje, (döröje); N-ll: döröje; stb. Ezekből az adatokból például nemcsak azt a szókészleti következtetést lehet levonni, hogy a dunántúli telepítésű Orosháza nyelvjárásában — igaz, hogy már csak régies, kihaló változatként — az eredeti tájszólás barátfüle
