Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Kitekintés külföldi előzményekre - 2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása

azon módszereit — az adatközlők kiválasztásától a kutatópontok kijelölésén át a nyelvi adatok térképlapokon való szemléltetésének különböző módjaiig —, amelyeket a nyelv(járás)szigetek vizsgálatában a német kutatók alkalmaztak. Ezek a módszerek lényegében azonosak a dialektológiában felhasznált és általánosan elterjedt eljárásokkal (pl. az anyaggyűjtésben a passzív megfigyelés, a direkt és az aktív indirekt kérdezés módszere és a magnetofonos szöveggyűjtés szokásos). A legeredményesebb a nyelvszigetkutatásban is a passzív megfigyelés lehetne, ez azonban nagyon időigényes, ezért is nélkülözhetetlen szövegfelvételek készítése. A gondosan lejegyzett magnetofonfölvételek, hajói kiválasztott adatközlőkkel készülnek, hiteles képet nyújthatnak a nyelvsziget(ek) különböző nyelvjárási jelenségeiről, s általuk még a nyelvhasználat szerkezeti sajátságai is jobban megragadhatók. A nyelvszigetkutatás — miként a dialektológiai vizsgálatok általában — csak az olyan nyelvi anyagot tudja igazán hasznosítani, amely területi, szociális és lélektani szempontból egyaránt a különféle (fonetikai, lexikai stb.) változatok gazdagságát, a nyelvi valóságnak megfelelő sokszínűségét mutatja. HUTTERER szerint (i. m. 182) hamis eredményekre jutunk, ha például adatközlőinket csupán az idősebb nemzedék köréből választjuk ki. Ezzel a módszerrel gyűjtve pl. STRÖM az 1920-as években a Leningrád melletti jamburgi nyelvszigetet felsőhesszeninek jelölte meg, miközben ez a nyelvjárás már keletpfalci jellegű volt. HUTTERER fenti fejtegetésével, ha egy-egy nyelv(járás)sziget nyelvállapotának sokoldalú elemzésére irányul a kutatás, teljes mértékben egyetértek. Ha azonban a vizsgálódást több nyelv(járás)sziget tájnyelvi sajátosságai alapján végezzük, mégpedig azzal a céllal, hogy a bennük megőrződött archaizmusokból nyelvészeti és településtörténeti következtetésekre juthassunk, akkor szerintem nemcsak lehetséges, hanem szükséges is idős emberektől gyűjtenünk, hiszen az utóbbi évtizedekben bekövetkezett nagymértékű köznyelvi hatás miatt szinte kizárólag az ő segítségükkel kerülhetnek még felszínre a helyi nyelvjárás kipusztulófélben lévő elemei. Azt is látnunk kell továbbá, hogy — bizonyos hasonlóságok ellenére — a nyelvszigetek kutatásának problematikája más jellegű, mint a nyelvjárásszigeteké. Nagyon lényeges eltérés például az, hogy míg a nyelvjárasszigetek a szomszédos települések tájszólásának és a köznyelvi hatásnak egyaránt ki voltak s ki vannak téve, ez a hatás a nyelvszigeteken nemigen vagy egészen másképpen jelentkezik. A nyelvszigeteken viszont sokkal jobban érvényesül a nyelvjárás belső (öntörvényű) fejlődése, ezeken inkább lehet pl. lappangó nyelvi normákról beszélni, mint a nyelvjárasszigetek esetében. Mivel dolgozatom középpontjában a magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárasszigetek vizsgálata áll, a német nyelvszigetkutatás történetéről, ered-