Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
akkó visszamentünk, mégim végigértünk, akkó mégim mékfentünk, akkó mégim visszaballaktunk, akkó méginn | vissza. (— Hogyan készítették a kötelet?) — Kötelet? Hát éngpm az apám méktanított pan kötélcsinálásra | mondom, a szomszédlegíny ággyütt, aszt közsd még a fáho z , aszt szakajdzsd é. Ném bírta elszakajtani, ojan erős vót. Mer ha az a rozs hosszú, aszt gyerek hajtotta. Ojan komotú mékcsinálta a vontatót is, me vontatósztunk eleibe. Asztán aszt is lekötni apám méktanított, hogy az alsó csirkébe húzzug bele. Ojan lukat csinátunk, aszt lehet húzni, még lehet húzni. Léhégyésztük, mer amit nappá váktunk, este össze, másnap réggel harmattal a kaparékot rá béhégyésztük, hogy né ázzom bé. Akkó másnap, harmadnap ülepedett, akko r hajnalba, mék harmatos vót a kötél, mékhúzgáltuk a kötelet. Ném is hanta a szél el étykönnyen! Tudom, vót ott a szomszédba nekünk is két sor vontató még a szomszédnak. A miengbű hármat nyomot még, hogy villává hejreigazítottuk, a szomszédét még mind éhányta étytül-éggyig, mind elhánta, mer hát ide az oldalába húsztak, még rosz köteleket gyepkötéllel, gyebbül csináták, hát az ném erős vót. Ijenek vótak abba az időbe. Nagyon vigyázni kellett arra, hogy mennyi munkát csinálunk, mikó mostan negyven vontatót a két soron, két fogáson széthánt mind, még az léázik, borzasztó az. Ijenek, ez vót. (— Mi volt az asszonyok dolga aratáskor?) — Débe mékfősztek. Még vót nekem húgom, aki sokáig gyűjtögetett utánunk. Asz akkó így... (— Mivel szedték a gabonát össze?) — Fa villával. Fa villa vót még akkó abba az időbe. Favillával. (— Később pedig mivel?) — Asztam mikó hégyésztünk, mikó magas vót, akkó vót hosszú nyelű villa, aszt avval hégyésztüg bé a vontatókat. Aszt akkó mégin jó elhúsztuk, bírta is a vontató sokáig, bírta, ném vót vele semmi baj sé. Na asztán ...
