Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(— Mivel szokták a gabonaszálakat összegereblyézni?) — Fagerebjével, nagy gerebje, ojan kétméteres vagy másfél méteres ijen gerebje | fanyéllé vagy vasnyéllel, abba nyél. Nálunk vót ojan is, aki fanyél vót, még vót ojan is, hogy vas nyele vót idáig így, aszt ijen köpüje vót, ebbe még éty fanyél. Asz akkó aszt ném köllöt szétvénni, rá vót csavarozva, az nagyon jó vót. Hajnalbam mindik hégyésztünk asztán, né ázzom bé a vontató. Asztam még lóval vontattunk, akkó vót vontatókocsi. Úty csinátuk, mindén nap hat vontatót ényomtattunk lóval. (— Hogyan történt az?) — Apám réggel kiment, na ágyazzung befele. Pipált, mére viszi a füstöt, hogy mikó fordíjjuk, nehogy ránk horgya a port. Úty kellett, úgy ágyasztunk mindég, szél alá fordítottuk. Ez vót az izé... Asztam mikó mégim mékfordítottuk, asztam még léhúsztuk a szalmát. Akkor még járattuk, akkor mégim mikó má kiment, össze vót törve mind, akkó léhúsztuk, rudad bécsinátuk, hortuk a kazalho. Akkor vót törekéző gerebje, vazsgerebje, akkor léhúsztuk a törekét, a nagggyát. Aszt mégim fölhántuk éty kicsit, hogy a szém kiménnyém belüle. A törekét aszt mégim vittük külön. Asztam mikor kiment az ágyás, akkor összehúsztuk a szemet. Ha kocsival nyomtattunk, akkor a közepire, mer akkor köré ágy asztunk, ha pedig csak lóval, akkor még a szélibe, mer naty szérőt csináltunk, akkó még a szélire oda ki, oda húsztuk össze. Akkor méginn ágy asztunk, mindénnap két ágyás mént ki. (— Hogy nevezték azt a helyet, ahol nyomtattak?) — Szérő, szérő, szérő. Még vót csinálva ojam finomra az a szérő, hogy a szemet lehet söpreni rajta tisztán össze. Még asztán későb má vót rosta. Este mindek fölrostáltuk, aszt má vittük izs bé éccakára mindég. Holdvilág vagy este, mer kiment az ágyás, akkó foktunk hozzá, osztám főrostáltuk akkó kéccér. Elsőp törekrosta, asztam mék kéccér rostáltuk, tisztítottuk. Nagyon szépek vótak a búzák. Jó vót. (— Mást nem szoktak nyomtatni csak búzát?) — Árpát is, aszt is, árpát is ugyanúgy. Aszt könnyű vót nyomtatni, mer asz könnyem mént az árpa. Aszt nyomtattuk, asz könnyű vót. Csak annak a pora csípós vót. Meleg vót, még izzatt az ember, este mindég mék köllöt fürdeni,