Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

vadvirágok vannak, és abbul akác után is | ami akác elmút, égy jó hónapra má újra lehetet pörgetnyi a végy és virágmézet. (Hogyan történik ez a pörgetés?) Hát ez a pörgetés ez, ére nagyom föl köl készűnyi. Van ijem védőruha, fő köll öltöznyi bele, és van éggy ijen sisak, amit a fejire huz az ember, hogy még né csiptyék az arcát, bele né tuggyon a bogár büjnyi. Asztán akkor aszt főtészi, akkor fog'gya az ember a gyufát, skatula gyufát éty kicsit belefúj a bogarakhó, asztán azok má ménnek lé a kaptárnak a dérékáhó, útyhogy még éggy-égy bogár sé száll az ember felé, mer a füstöt aszt ném szeretik. Elmondta: Gulyás József, 63 éves. Sukoró, 1987 júliusában Az aratásról és a nyomtatásról (— Hogyan készülődtek az aratáshoz?) — Hát jó kasza az a fontos, jó kasza, mék tuggyon az ember kalapáni mék fenni, me az a fontos. Mer ha ném tud vagy ném jó kalapál, akkor m'pg£gye az embert a kasza | nyáron abba a melegbe. Nekem ném vót sosé rosz kaszám. Mindég jó kaszám vót. (— Hogyan szokott kalapálni?) — Az üllőt leverjük, a kaszát úgy alapíjjuk, hogy sé magas né légyén, hogy vísszintés légyén az üllőn, mer akkó cakkos a izé, ha főjjeb vagy leveri az ember az élit. Csak úgy, hoty szép sima, óvatosan szép takaros simára, né légyén ráncos vaty habos, mer akkó megette a fene akkó má, ha ojan. Aszt akkó nagyon szépem fentük. ( — Hogyan történt a fenés?) — Elővettük | nálunk mink előhortuk, it vót a tokmány, és akkó fentük. Háturúl kesztük mindég a sarkát, aszt akkó a hegyiig mékfentük. Égy réndláb, amit váktunk, hát amikó kiértünk, akkó mékfentünk, akkó mégim visszamentünk. Váktunk égy réndlábat, amid gondoltunk, hogy na odájig élég most. Aszt