Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

ijen kis gyönge kis rajok vótak. Asztán akkor mégerősöttek. Hát ojan két évig jó erősek lettek. Asztán közbe még a bátyám még elment Mongóliába. El kellet neki mennyi, a vállalat elkütte, asztán hát énrám maratt. Monta, hogy válajjam el. Hát ém még akkor hát éty kicsit ném tuttam, ném sokat értettem hozzájuk, vagyis majném semmit. Asztán hát nekifoktam, gondoltam, majd valahogy majd mégy. Asztán hát elválaltam tüle. Asztán azér ugy magamtul ugy beletanútam, ojan jól beletanultam. Akkor hát évek köllöttek azér ennek. Asztán hát szaporodott. Vótak rajok, azokat befoktam. Akkor vettem ijen rosz kaptárokat, azogba tettem. Asztán hát jó esztendő vót akkor. Asztán hát létt is | éggy-égy mázsa méz létt, akkor | azon az évén. Asztán annyira mékkedvétem, mékszerettem üket, asztán ném is tuttam akkor azokat éhannyi. Közbe bátyám ot vót öt évig Mongóliába. Asztán akkor mikor még'gyütt, akkor asztam monta, hoty hát elaggya, vegyem átt. Hát asztán én átvettem kaptáronként. Még ő csináta akkor a kaptárokat nekijje hatvanegybe. Szép uj kaptárak vótak nagyon, hát asztán kétezer forintér megvettem darabgyát | kaptárokat méhestül éggyütt. Asztán hát szépem beföstöttem a kaptárokat is szinésre, mindémféle szímbe. Asztán hát a kerbe szépék voltak. Asztán örűtem neki amind úgy járnak, még mindén | ojan szépék vótak, még mindén. (Tavasszal mi a teendője az embernek először?) Tavasszal? Hát tavasszá az a teendő, mikor má a nap főkel, vagyis mikor már süt a nap, javul az idő, má mikor tisz fokra fölmelekszik az idő, akkor mingyá mégnízi az ember űket, hogy mégmarattak-é, ném-é mégdöglöttek. És akkor ha mégmarattak | Mer azér sokat kibirnak ezék a minek. És mégmarattak, akkor ugy örűtem nekik, aszt akkor jó idő vót úgy jártak és szaporottak. Fiasított, vót bő vem má mikor május vót, akkor má az agáca is kezdett | vagyis má rügyeznyi fakatt, akkor má ölég jól fölszaporottak, és mindik töb vót a bogár. Akkor aszta örűtem is nekijje, hogy léz belülük most má valami. És ugy beletanútam azér, hogy akkor asztán hát má szaporodott azon événn is, másik évén is, útyhogy aszta mindén évén éty tisz-tiz családdo körübelü töb létt. Most má van ottam valami hatvankét család. (Hova szokta elvinni a kaptárokat?) Hát én nem szoktam vándorónyi, mer nem is értem rá. Van éty kis szöllőm is, asztán avval el vótam fogláva, asztán igy ném szoktam elvinnyi üket soha sehová sé. De ittem mindig mégvót jó kis termés. Akác, akádzbul jó kis termés vót, asztán azutám még vót végyés virágmézbü is. Itt az erdő közel. Sokféle