Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Kitekintés külföldi előzményekre - 2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása

spraehhistorische Auffassung dejiHgrau

sgeber des DSA v

on der Entstehung der deutschen Mundarten darstellen liess: „Hier ist námlich kein Zweifel an eine Mischung verschiedener Mundartformen erlaubt"... SCHIRMUNSKI bezeichnete die Sprachinseln in prinzipieller und methodischer Hinsicht als „ein sprachwissenschaftliches Laboratórium von hervorragender Bedeutung, in dem wir an der Hand geschichtlicher Zeugnisse in einer kurzer Zeitspanne von 100—150 Jahren Entwicklungen verfolgen können, die sich im Mutterlande in mehreren Jahrhunderten abgespielt habén müssen" (i. m. 180). A német nyelvszigetkutatás s általában a dialektológia hozzájárult több általános nyelvészeti kérdés jobb megértéséhez, olyan fogalmak pontosabb körülhatárolásához, mint például a nyelvjáráskeveredés, a nyelvi kiegyenlítődés problematikája. Ilyen szempontból különösen hasznos tanulságokkal szolgált azoknak a német nyelvszigeteknek a vizsgálata, amelyek a XVIII —XIX. században keletkeztek azáltal, hogy német ajkú lakosság más nyelvű népesség közé ékelődött. A Németország különböző területeiről származó telepesek tájszólása ugyanis viszonylag rövid idő alatt a nyelvjáráskeveredés és egységesülés folyamatának hatása alá került. Ennek következménye új nyelvjárás kialakulása lett, olyané, amelyben az egyes nyelvjárási jelenségek származási helyét meg lehet ugyan állapítani, de a tájszólás a maga egészében nem vezethető vissza egyetlen tájegységre sem. — HUTTERER foglalkozik a kiegyenlítődés kérdésével, és a ZSIRMUNSZKIJ kidolgozta elsődleges és másodlagos nyelvi jegyek megkülönböztetését, amely a német dialektológiában közkeletűvé vált, mennyiséginek nevezi, a nyelv(járás)szigeteken tapasztalható lappangó normák érvényesülését viszont minőségi jellegű sajátságnak tartja. Mindezt a következőképpen részletezi: „Auf allén Stufen des Ausgleichs erweist sich die von SCHIRMUNSKI eingeführte Trennung von primáren und sekundáren Sprachmerkmalen: danach werden bei der Mischung bzw. weiteren Entwicklung zuerst die primáren, weil auffallendsten, Merkmale aufgegeben, wáhrend die sekundáren, weniger auffallenden, Merkmale erhalten bleiben. SCHIRMUNSKI hat diese Unterscheidung als quantitativ bezeichnet. Auf das Verháltnis 'Schriftsprache: Dialekte im Binnenraum' angewandt hat sich sein Prinzip bewáhrt. In solchen Sprachinselmundarten jedoch, derén Mehrwertsideal nicht die deutsche Schrift-/Hochsprache war oder ist, entstehen latente Normen, die den hochsprachlich orientierten Prognosen zuwiderlaufen und eindeutig auf den sozialen Mehrwert ihrer Tráger bezogen sind. Somit ist dieser Unterschied der Merkmale doch qualitativ im kommunikativen Wert einzelner Merkmale, und zwar im Sinne der Intersubjektivitát einer konkréten Gemeinschaftin einer konkréten Sprachsituation (i. m. 181). HUTTERER tanulmányának módszertani kérdésekkel foglalkozó fejezetében (i. m. 181 — 187) részletesen összefoglalja az anyaggyűjtés és feldolgozás mind-