Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(Mi volt itt a teendője?) — Ugyancsak béres vótam. Mindémféle, ami sorba gyütt. Még részésekkel, nyáron részesékkel dógosztam. Akkor huszonhadba, a szomszédba, Ravasz Mihájná szógátam. Annak vót cséplőgépje, és asztán | még másik évbe is hitt, hoty huszonhédbe ájjak el hozzá, mer hát majd leszek étető a gépné, és aszt akkor aszt is amit keresek, az is a bérémén félül léssz, de aszt ném áltam má huszonhédbe, ithom marattam. Akkor huszonnyolc, huszonkilendzbe ithon dógosztam rész... még akkor ijem parasztnál részes vótam, szóval nyári arató. Asz huszonkilendzbe mentem Harasztiékhó részesnek, Haraszti Oszkár, ide Ökrösre, ot vótam. Harminchadba halt még apám, harminchadba a sógorom, ennek a kis menyecskének az aptya, akkor halt még, és ők a tanyán ot marattak, ém még innen a falubul jártam oda ki, mikor kellet valamit csinálnyi. Elmondta: Csizmadia Mihály, 82 éves. Orosháza—Szentetornya, 1988 augusztusában Az aratásról Zombáru gyüttek ide az orosháziak. Ezérhéccásznegyvenégybe gyüttek Orosházára, de má akkor magukkal hoszták eszt a kalácssütés tudományát. Az uan nagyon érdékés a kúcsoskalács. Úgy van összefomva, hogy van oan asszony, aki ném is tudná összefonni, uan érdékés. És az nagyon ízletes vót. És lakodalmak hát anélkül el sém múlhattak. Ünnepnap, szombaton általába mindem paraszt hejém vót kalácssütés, de a kúcsoskalács az ném maratt el. Lakodalmagba is hát sütöttek nyócfan-száz darabot. Azutám mékkesztük az aratást. Elősször is kimentünk, mégnésztük az árpát. Mégírétt, léváktuk étypár nap alatt, azután első vót a magyar búza. A magyar paraszt úgy volt, mégdörgűte a tenyere között, és ha viaszírízsbe vót, akkor lehetet vágni. Az vót a lekszéb magyar búza, a lekszép pirozs búza, amit az első napogba váktunk. Mer azután esőt kapott, akkor má a sikértartalmábu veszített. Az igazi magyar, Tisza vidéki búza uan nyócvankét-nyócvanhárom hektoliter súju, fajsújú vót. Az vót a lekszébb. A kaszás mékkeszte a kaszálást. Úgy monták akkor, hogy éggy elő. Asz tizénnyóc kíve vót éggy elő, útyhogy abbu éty kérészt létt ugyé. A nagyapám az mindig ugy monta, kepe, képezünk, kepébe összeraktyuk. Marokverő szőtte uan kukával vaty sarlóval. A sarló azér nagyon alkalmas vót, de uan kiskorúaknak keszték az aratást, illetve a marokszédést, könnyem belevákta a lábábp is