Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 1. A nyelvjárasszigetek típusai

hen bleibt" (i. m. 327). A vallás típusképző szerepe lényegében abból adódik, hogy az azonos felekezethez tartozó közösség tagjai szokásaikban, házassági kapcsolataikban eléggé befelé fordulnak, a más vallásúaktól még egy településen belül is — az utóbbi néhány évtized kivételével — eléggé elzárkóztak. Vallási tekintetben legtöbb nyelvjárásszigetünk lakossága katolikus. Ide tartozik az összes palócos-jászos eredetű sziget (Alpár, Csanádpalota, Csépa, Endrőd, Gyöngyöspata, Kiskundorozsma, Kiskunmajsa, Nagyiván, Péterréve, Szegvár és Tószeg), valamint Bajsa, Dávod, Kunágota, Madaras, Mélykút Temerin, Torontáltorda és Újkígyós. Megjegyzem, hogy ezekben a helységekben sem kizárólag katolikus vallásúak élnek; csekély számban más felekezethez tartozó családok is vannak, de a település egykori megalapítói mindegyikükben katolikusok voltak. Alsóittebe, Piros és Torontálvásárhely lakóinak többsége viszont református vallású. A felsorolásban nem szereplő hét nyelvjárássziget népessége vallásilag eléggé megosztott, hiszen viszonylag nagyszámú képviselője van mindegyik felekezetnek. Kiskunhalas, Páty és Sukoró lakói közül a katolikusokkal szemben valamelyest a reformátusok vannak többségben, Tiszakécskén aszerint különíthető el a lakosság, hogy az ókécskeiek nagyrészt reformátusok, az újkécskeiek viszont zömükben katolikusok (vö. BALOGH PÁL i. m. 357, 919, 921, 928). Orosházán a katolikusok számához viszonyítva a lakosság többsége evangélikus, Sárszentmiklóson pedig az evangélikusokkal szemben a katolikusok aránya nagyobb valamivel, Soltvadkerten viszont jelentős számú evangélikus, katolikus és református vallású lakosság él együtt (vö. BALOGH PÁL i. m. 358, 906, 919). A vallási szempontból megosztott településekre jellemző — amint majd látni fogjuk —, hogy a lakosság nemegyszer különböző vidék(ek)ről települt, sőt arra is van példa, hogy az azonos vallású rétegek településtörténetének hátterében más-más kibocsátó nyelvjárás húzódik meg. Kunágota katolikus magyarjainak egy része pl. palócos-jászos nyelvjárásterületről, másik hányada pedig — föltételezésem szerint — Szeged vidékéről került ki. A származási helyet figyelembe véve, nyelvjárásszigeteink többsége palócosjászos gyökerű. Ezeknek egy részéről ez a tény már régóta ismert volt a nyelvészeti szakirodalomban (ilyen helység Alpár, Csépa, Kiskundorozsma, Kiskunmajsa és Tószeg). Más részükről csak azt tárta fel a korábbi kutatás, hogy sziget jellegű települések, de azt nem, hogy lakói honnan települtek (ilyen Endrőd, Gyöngyöspata és Nagyiván). Csanádpalota, Péterréve és Szegvár palócos-jászos eredetére pedig saját kutatásaim derítettek fényt. Némely településről már a korábbi kutatásokból ismeretes volt, hogy népességük egy része palócos-jászos nyelvjárású (ilyen Kiskunhalas, Kunágota és Temerin). Néhány helységről viszont nekem sikerült először kimutatnom, hogy