Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A vizsgálat áttekintése - 1. A nyelvjárasszigetek típusai
A vizsgálat áttekintése A nyelvjárasszigetek típusai A nyelv(járás)szigetek tipológiai vizsgálatának a magyar nyelvjáráskutatásban nincsenek igazán hagyományai. (A belső és külső nyelvjárásszigetekre, illetőleg nyelvjárás- és nyelvszigetekre való felosztást, amelyről „A kutatás előzményei" című fejezetben részletesen szóltam, a két fő típus fogalmi körülhatárolásának, egymástól való megkülönböztetésének tekintem.) Hogy nálunk sem a nyelvjárasszigetek, sem a nyelvszigetek típusait nem vizsgálták, az nagyon is érthető, hiszen egy-egy kutató eddig általában csak egy-két nyelv(járás)sziget különböző szempontú feldolgozására vállalkozott, s így az esetleges típusok fölvázolása eleve szóba sem jöhetett. A külföldi szakirodalom bizonyos részét — főképpen a német, szovjet és részben az olasz dialektológia e téren elért eredményeit — figyelembe véve azt állapíthatjuk meg, hogy ha egyáltalán van tipológiai áttekintés bennük, az inkább a nyelvszigetekkel kapcsolatos. Ez minden bizonnyal azzal függ össze — amint már a „Kitekintés külföldi előzményekre" c. fejezetben kifejtettem —, hogy különböző történelmi körülményektől függően különösen a németeknek, de pl. az oroszoknak és az ukránoknak is, jóval nagyobb számú nyelvszigete alakult ki, mint nyelvjárásszigete. Ezért is vannak — a német dialektológiában legalábbis — a nyelvszigetek kutatásának igen régi hagyományai. A korábbi előzmények és eredmények tették lehetővé, hogy WALTER KUHN a nyelvszigetkutatás témakörében készített monográfiájában a német nyelvszigetek típusainak külön fejezetet szentelt (i. m. 324—386). Munkájában a német nyelvszigeteket három fő szempont szerint különítette el, mégpedig származásuk, telepítésük, valamint környezetük és keletkezési idejük tekintetében osztályozta őket. A származás és a telepítési körülmények alapján (pl. vallás, származási hely, nagyság, települési forma) kilenc alcsoportot különített el, a nyelvszigetek környezete és keletkezési ideje szerint (pl. a földrajzi fekvés, közlekedési helyzet, a nyelvsziget kora) hat csoportot különböztetett meg. ZSIRMUNSZKIJ többnyire saját, ritkábban mások (főképpen DINGES) kutatásai alapján vizsgálta a II. Katalin uralkodása idején orosz nyelvi környezetbe került német nyelvszigeteket és típusaikat (Településtörténet és dialektológia. In: Orosz és szovjet általános nyelvészet. Szerk.: DEZSŐ LÁSZLÓ—J. Sz. MASZLOV.
