Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 1. A nyelvjárasszigetek típusai

Bp., 1983. 505—528). A ZSIRMUNSZKIJ vizsgálta német nyelvszigetek településtörténetéről (pl. alapításuk évéről, a telepesek összetételéről) általában sok és pontos adat áll rendelkezésre, sőt pl. a Dnyeper menti „jamburgi nyelvjárások története ... a szerencsés véletlennek köszönhetően több mint 160 év időszakában követhető nyomon" (i. m. 159). DEZSŐ LÁSZLÓ „Településtörténet és nyelvjárástörténet" című tanulmányában (ÁNyT. VIII, 29—37) — főképpen MELICH és KNIEZSA munkásságára utalva — a címben jelzett két tudományszak összekapcsolásának lehetőségeit vázolta föl, saját kutatási célját pedig a következőképpen jelölte meg: „Dolgozatunkban kiválasztottunk két megyét, Máramarost és Bereget, ezek településtípusait, telepítési típusait, bennük a nyelvi közösségek fejlődését és a nyelvi közösségekben végbemenő nyelvjárási interferencia eredményét elemezzük" (i. m. 30). Fontosnak tartom annak megemlítését, hogy DEZSŐ tanulmánya a kárpátaljai ukrán nyelvjárások történetét követi nyomon, mégpedig főképpen személy- és helynevek alapján, s ezt egészítette ki a XVI. századtól kezdve bizonyos nyelvemlékek hangtani szempontú elemzésével. A DEZSŐ LÁSZLÓ vizsgálta anyag tehát több tekintetben is más természetű volt, mint az, amit én a magyarországi és a jugoszláviai magyar nyelvjárasszigetek vizsgálatához felhasználtam; kutatási módszerei és szempontjai azonban számomra is érdekesek és tanulságosak voltak. A német nyelvszigetekre kidolgozott, W. KUHNÍÓI származó szempontokat az általam vizsgált magyar nyelvjárasszigetek típusainak bemutatásában természetesen figyelembe vettem, anyagom alapján azonban jóval csekélyebb számú csoport különböztethető meg. Ennek oka egyrészt abban rejlik, hogy a magyar nyelvjárasszigetek száma sokkal kisebb, mint a német nyelvszigeteké; másrészt a mi nyelvjárásszigeteink esetében nem lehet tipizálási szempont pl. ezeknek környezete, közlekedési helyzete, nagysága, sőt még a keletkezési ideje sem, hiszen — mint kifejtettem — az általam vizsgált nyelvjárasszigetek majdnem kivétel nélkül a XVIII. században keletkeztek. Az eltérések alapvetően Magyarország és Németország történelmi körülményeivel, múltjával magyarázhatók. A vizsgált huszonkilenc nyelvjárásszigetet csupán a vallás, a származási hely és az adott nyelvjárásszigeten végbement nyelvi-nyelvjárási változás jellege szerint lehet viszonylag jól elkülöníteni, csoportokba sorolni. A vallás azért szerepelhet tipológiai szempontként, mert — mint köztudott — a más vidékre vagy akár más országba települt (mint pl. a hazánkba került német, szlovák) lakosság az új környezetben sem szokta felekezeti hovatartozását feladni, sőt szívósabban megőrzi azt, mint szokásait vagy akár anyanyelvét. Erre már KUHN is rámutatott: „Die Religion ist jene aus der altén Heimat mitgebrachte Grundform der Spachinseln, derén Bedeutung am langsten beste-