Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

kialakulásáról: „Torda ... régi magyar település, amely a hódoltság idején megsemmisült. A kamarai puszta újjánépesedése 1776-ban szegedi magyarok letelepedésével kezdődik. A birtokot 1781-ben a gróf Pejacsevich-család vásárolja meg, amely 1797-ben szintén a szegedi tájról újabb gányócsaládokkal növeli a falu népét." (A szögedi nemzet. I. Szeged, 1976. 241.) Torontálvásárhely nyelvjárása — különösen a tordaihoz viszonyítva — meglehetősen tarka képet mutat. Legmarkánsabb vonásainak mintegy a fele — amint láthattuk — azonos a tordai tájszólás néhány sajátságával, azaz végső soron a Szeged vidéki nyelvjárástípussal rokonítható, nagyjából a másik fele viszont — az illabiális é'-zést és a zárt z-zést nem számítva — a pirosi és az alsóittebei táj szólásokkal egyezik meg, vagyis — nagyobb területet figyelembe véve — a közép-tiszántúli nyelvjárástípussal mutat rokonságot. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Torontálvásárhely lakossága egyrészt Szeged környékéről, másrészt a Közép-Tiszántúlról települhetett. De vajon a szóban forgó területeknek melyik (pontosabban körülhatárolt) részéről történt az egykori átköltözés? A BOROVSZKY SAMU szerkesztésében megjelent „Magyarország vármegyéi és városai" sorozat Torontál vármegye című kötetében Torontálvásárhely benépesedéséről a következő olvasható: „1794-ben a kincstár tiszavidéki reformátusokat telepített ide." (Bp., é. n. 127.) BENKŐ LORÁND közelebbről is megjelöli azt a vidéket, ahonnan a község alapítói áttelepülhettek: „a dél-bánsági nagy magyar település, Debeljácsa (azelőtt Torontálvásárhely) lakói legnagyobbrészt Makóról és környékéről valók, de bihari, Berettyó vidéki csoportok is költöztek ide." (Nyr. 91:459). A Szeged vidéki nyelvjárástípus földrajzilag nagyjából a Hódmezővásárhely— Makó—Szeged alkotta háromszög területét, valamint — a nyelvjárássziget helyzetű Kiskundorozsma kivételével — a körülöttük és közöttük lévő községeket foglalja magában, tehát az áttelepülők egy része (kb. a fele) erről a vidékről került ki. A közép-tiszántúli nyelvjárástípus viszont jóval nagyobb tájegységet ölel föl, hiszen Békés megye északi felére, Szolnok megye keleti részére, továbbá Hajdú-Bihar legdélebbi csücskére terjed ki. Mivel a torontálvásárhelyi tájszólásnak a közép-tiszántúli nyelvjárástípussal megegyező hang- és alaktani jelenségei az említett területen mindenütt megvannak, ezért annak a vidéknek a meghatározását, ahonnan Torontál vásárhely megalapítóinak a másik része kikerült, főképpen a valódi tájszók vallatóra fogásával lehet megkísérelni. Közülük természetesen azok a lexémák nem vehetők számításba, amelyeknek az izoglosszája nagy kiterjedésű (ilyenek például a következők: 238. előHe; 247. kas; 372. ruca; stb .). Csakis azoknak a valódi tájszóknak a vallomását vehetjük figyelembe, amelyek jóval kisebb tájegységen vannak elterjedve. A torontálvá-