Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

nagyobb mértékben befolyásolhatta egy népesebb jászsági csoport, hiszen a jelenségek nagyobbik része jászsági nyelvjárásokkal egyező sajátságot mutat. Ilyen például a zárt é'-zés, az /-zés, a gyenge fokú palatalizáció, az ütte 'ütötte' igeragozás stb. Minden bizonnyal voltak a telepesek között palócok is, akiknek nyelvében megvolt az illabiális á, de valószínűleg kevesen lehettek, mert ma már erősen elhalványult az á-zás, és az is a lakosságnak csak kis részére korlátozódik." (i. m. 24.) BALOGH LAJOS fejtegetését lényegében elfogadhatónak tartom, csupán azt fűzöm hozzá, hogy Temerin lakóinak kisebb része — amint már említettem is — a Dunakanyar környékéről költözött át, s ez az illabiális á-zást nem használó kisebb csoport is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az á-zás visszaszorult, ugyanis az illabiális á a Nagykáta vidéki nyelvjárásokban is megvolt és megvan — bár visszaszorulófélben — még napjainkban is. — Fontosnak vélem még annak megjegyzését, hogy a helyszíni anyaggyűjtésem során Péterrévén és Temerinben felszínre került a markoláb, morkoláb gyermekijesztő ismerete, s ez azért figyelemre méltó, mert DIÓSZEGI VILMOS kutatásai szerint ennek a gyermekijesztőnek a megléte palócos etnikumra utal (Népi kultúra — népi társadalom. Bp., 1968. I, 229). Ez a tény is tehát Péterréve és Temerin nyelvjárásának palócos eredetét támasztja alá. Alsóittebe és Piros tájszólásának is több közös vonása van, ezért ezeket együtt mutatom be. A két falu azonos nyelvjárási jelenségei a következők: — 1. Az ó, ő, é helyén záródó típusú kettőshangzók jelentkeznek. — 2. Erősen illabiális é-ző. — 3. Nagymértékű zárt z'-zés jellemzi. — 4. Igen erős az /, r, j nyújtó hatása. — 5. A szóvégi zöngétlenülés számottevő. — 6. Az / kiesése eléggé ritka. — 7. A köznyelvi á helyén szórványosan előfordul a félhosszú a változat. — A két község tájnyelve kisebb mértékű eltérést is mutat. A birtokos személyj élezés többes szám 3. személyében csak a pirosi tájszólásban él a háromalakú megoldás (-ok, -jok; -ék, -jék; -ök, -jök), az abszolút szóvégi s nyúlása (pl. büdöss, véréss) viszont inkább Alsóittebe nyelvjárására jellemző. Az előzőekben részletesen fölsorolt nyelvjárási sajátosságokból az derül ki, hogy Alsóittebe és Piros tájszólása lényeges vonásaiban megegyezik egymással, s mindkettő a közép-tiszántúli nyelvjárástípusba sorolható (e típus jellemzését 1. MMNyjR. 362). De vajon a viszonylag nagy kiterjedésű közép-tiszántúli nyelvjárástípusnak melyik vidékével van a leginkább rokonságban az alsóittebei és a pirosi nyelvjárás? Ennek a kérdésnek a megválaszolását — a két falu táj szólása közötti különbség elemzésével és a szakirodalom segítségével — az alábbiakban végzem el. A BOROVSZKY SAMU szerkesztette „Magyarország vármegyéi és városai" sorozat Torontál vármegye című kötetében Alsóittebe benépesítéséről a következőket olvashatjuk: „A pusztán maradt helységbe Kiss Izsák 1786-ban Békés