Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

vármegyéből magyarokat telepített." (Bp., é. n. 19.) BENKŐ LORÁND közelebbről is meghatározta az átköltözés helyét, ugyanis azt írta: „nyelvi alapon biztosan meg lehet állapítani, hogy ... a Béga partján fekvő Magyarittebe lakosai a Berettyó alsó folyásának vidékéről származnak" (Nyr. 91:459). Megjegyzem, hogy a szerbül Novi Itebejnek. nevezett falut a magyarok Alsóittebének és Magyarittebének is hívják, én mindenütt a MNyA. kutatópontjai között Alsóittebeként szereplő községnevet használom (vö. MNyAElm. 300). — Alsóittebe megalapításának 200. évfordulója alkalmából BUDAI JÓZSEF és PATAI SÁNDOR összeállítást készített a falu múltjáról, történetéről „Novi Itebej Magyarittebe Alsóittebe 1786—1986" címmel. Ebben a lapszámozás nélküli munkában a következőket találjuk a község betelepítéséről: „1781-ben a kincstár árverést hirdetett e terület felett, amelyet Kiss Izsák, a belyei uradalom bérlője vett meg. Az itt élő szerb ajkú lakosok nem akarták szolgálni az új földesurat, és elköltöztek a határőrvidékre. A földesúr munkaerő nélkül maradt, és így 1786-ban telepítette ide elődeinket Békés megyéből, Füzesgyarmat, Szeghalom és Gerla puszta környékéről." — Az idézett fejtegetésekhez azt szeretném hozzátenni, hogy azokat alapjában véve elfogadom, ugyanis a nagyatlasz adatainak elemzése és saját gyűjtésem alapján egyaránt arra a következtetésre jutottam, hogy Alsóittebe megalapítói a Nagysárrét vidékéről, vagyis Nagyrábé, Szerep, Dévaványa, Szeghalom és Füzesgyarmat körzetéből települhettek. Emellett szól a két falu nyelvjárásának — korábban már említett — egy-egy alaktani és hangtani eltérése, s még inkább Alsóittebe és Piros népnyelvének valódi tájszavai utalnak a kibocsátó nyelvjárás helyére: az alsóittebei tájszók ugyanis a Nagysárrét vidéki tájnyelvi elemekkel csengenek össze, Piros valódi tájszavai pedig inkább a Tisza középső folyása menti falvak tájszavaival mutatnak nagyfokú hasonlóságot. Az elmondottakat jól illusztrálják például a következő adatok is: 51. paszüj, paszuj; és bab; 59. burgundi, márharípa és tehérrípa, rípa; 354. rühet, búgqpdik és búG; 372. ruca és kacsa; 381. karmol és csikar; stb. (Az elöl álló példa alsóittebei, az és utáni pedig pirosi adat.) NAGY KÁLOZI BALÁZS a jászkunsági reformátusok Bácskába költözésével foglalkozó könyvében említi meg, hogy II. József uralkodása idején tiszanánaiak települtek Pirosra, továbbá GYÖRFFY ISTVÁN munkájából idézi azt a részt, amely szerint Tiszabura, Tiszaderzs és Tiszaroff falvakból is került lakosság Pirosra (Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában. Bp., 1943. 17—8). BENKŐ LORÁND a XVIII. századi bácskai és bánsági magyar telepítésekről szólva, a következőket írja Piros telepítéstörténetéről: „A század nyolcvanas éveiben Tiszaderzs vidékéről Újvidék szomszédságába, Pirosra települt magyar lakosság például nyelvi állapotában ma is erős vonásokban őrzi anyanyelvjárásának sajátságait. Az e vidékről történt telepítés tényét Piros esetében történeti