Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
korlatnak megfelelően érvényesítem (vö. A magyar nyelvjárások néhány kérdése. NytudÉrt. 3. sz. Bp., 1953). A) A fonémaállomány tekintetében mindenütt megvan az e: é fonológiai szembenállás, tehát a rövid magánhangzók rendszerében nyolc fonéma használatos (pl. a 775. térképlapon: 1., 3., 4., 5., 6., 8., 9. és 11. mentek, 2., 10. és 12. möntek, 7. mént'ek; a 807. atlaszlapon: 1., 3., 4., 5., 6., 8., 9. és 11. enne; 2., 10. és 12. önne; 7. é'nneik'; stb.) Velika Piszanica, Torontáltorda és Torontálvásárhely nyelvjárásában zárt e csupán az egytagú és a vegyes hangrendű szavakban fordul elő (pl. az 1059. térképlapon: 1., 2., 5., 6., 8., 9., 10., 11. és 12. deszka; 3. deszka, deszka; 4. és 7. deszka; stb.). B) A magánhangzók hangszínbeli sajátságai közül azokkal többnyire nem foglalkozom, amelyek szórványosan jelentkeznek egy-egy kutatóponton. Ilyen például a köznyelvinél nyíltabb o előfordulása a 15. térképlapon: 6. kqnkoj, konkoj; 7. k'qnk'oj; 10. kqnkoj. Hasonlóképpen kevés példát találunk a kissé illabiális képzésű ö-re, a zártabb e-re és é'-re is (például a 178. atlaszlapon: 3. járomszöG; a 193. lapon: 3. és 4. épít; a 250. térképlapon: 1. és 10. tányér; 3., 4. és 12. tányér; stb.). Ilyen szórványosan jelentkező, a köznyelvi magánhangzótól hangszínben elütő példa szinte mindegyik magánhangzó esetében előfordul, ezek azonban egyik nyelvjárásban sem tekinthetők markáns vonásnak. Ha viszont bármelyik hangszínbeli sajátságnak, még ha kevés szóban van is rá példa, településtörténeti szempontból — mint az eredeti tájszólás esetleges maradványának — jelentősége lehet, akkor az ilyen adatokat is számításba vettem. Ilyen jellegűnek látszik például az illabiális á előfordulása némelyik kutatópont esetében a köznyelvi a helyén. Arra is van példa — főképpen Kőt nyelvjárásában —, hogy a köznyelvi a-val szemben jelentkezik illabiális á; ezeket az adatokat természetesen az á helyén előforduló változatoknál összesítettem. Kupuszina és Kórógy tájnyelvében a köznyelvi labiális a rovására mindig illabiális á használatos. A nagy atlaszban az illabiális á-zásra Kupuszina anyagában 506, a kórógyi nyelvjárásban pedig 528 adatot találtam. Az illabiális á-zásra Bajsa népnyelvében 10 adat fordul elő (például: 9. < kalásszá >; 214. dunna, < dunna >; 264. mosófá, mosófa; 419. korpa; 429. hurka, hurka; 460. nagymama, [nagymama], öregannya; stb.), Péterréve tájszólásában pedig 4 példa van rá: 245. sütőlapát, <sütőlápát>; 435. kocsonnyá, kocsonnya; 1117. lábbá, lábbá, lábbá; és 1130. hamuvá, hamuvá. Egy-egy illabiális á-zó adatot találunk Kőt (78. <gáZ>), Velika Piszanica (488. halánték, halánték), Várdaróc (194. májtér, majtér), Piros (501. ó u dalbordá) és Torontáltorda nyelvjárásában (937. választás). A vizsgált kutatópontokon Kórógy és Kupuszina tájszólása után Temerin nyelvjárásában fordul elő legtöbb példa az illabiális á-zásra (például: 16. pipacs, pipacs; 42. cérnája, cérnája; 80. tarack, tarack; 118. boddzq,
