Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

az valószínű, hogy csekély számban a Palócföldről is költözhettek ide, a lakosság többsége azonban más területről települt, s inkább ez a többség alakította ki a falu későbbi nyelvjárási képét. A kérdés „csupán" az, hogy szóföldrajzi alapon mely vidékről kerülhetett ki Kunágota egykori alapítóinak többsége. A kunágotai nyelvjárásnak a fentiekben már elemzett sajátságai alapján úgy vélem, hogy a lakosság egy része Szeged vidékéről, másik hányada pedig a Körösök vidékéről költözhetett át, s csupán kisebb létszámban lehet palócos-jászos nyelvjárású lakosság beköltözésével számolni. Kunágota tájszólása megítélésem szerint nyelvjáráskeveredést mutat, ezért különösen nehéz eredeti nyelvjárásának hozzávetőleges megállapítása is. A vizsgálatra felhasznált tizenöt kutatópont anyaga e kérdés pontosabb megválaszolásához azért sem elegendő, mert a kutatópontok eléggé távol esnek egymástól. A Szeged környéki és a tiszai nyelvjárástípus közötti átmeneti nyelvjárási sáv jelenségeinek feltáráshoz ezért is járhatna sok tanulsággal egy teljes sűrűségű dél-alföldi regionális nyelvatlasz elkészítése. Köröstarcsa nyelvjárása abból a szempontból figyelemre méltó, hogy a vizsgált kutatópontok tájszólásától eltérően nincs meg benne az é:e fonémaellentét. A zárt éhangot ez a nyelvjárás lényegében véve nem ismeri. Ezen sajátság alapján tekinthető Köröstarcsa tájszólása valamelyest átmeneti jellegűnek, ugyanis a közép-tiszántúli, Körösök vidéki nyelvjárástípus viszont megkülönbözteti az e: e fonológiai ellentétet (vö. MMNyjR. 362). S mivel — mint IMRE SAMU írja (MMNyjR. 362) — a közép-tiszántúli nyelvjárástípusnak ez az egyetlen jelentős eltérése a hajdú-bihari típustól, ezért föltételezhetjük, hogy Köröstarcsa lakossága nemcsak szlovák néprészleg elmagyarosodásával alakulhatott ki (vö. Nyjtört. 87), hanem szerintem számolni lehet a hajdú-bihari nyelvjárást beszélők esetleges beköltözésével is. Ez a kérdés további vizsgálódást igényel. 6. A helyszíni gyűjtés tapasztalatai. — Orosházán (pontosabban a hozzá csatolt Szentetornyán, ahol a nyelvatlasz anyaggyűjtése is történt) és az egyik Orosháza környéki tanyán (Külső-Monoron) nemcsak 1988-ban jártam terepmunkán, hanem mintegy tíz évvel ezelőtt is. Helyszíni tapasztalataim összegzéséhez természetesen a mostani és a korábbi gyűjtéseim nyelvjárási anyagát egyaránt fölhasználtam. Az a több mint kétszáz esztendő, amely Orosháza megalapításától napjainkig eltelt, nyilvánvalóan nem múlt el nyomtalanul az orosházi nyelvjárás jelenlegi arculatának kialakulásában. A helyszíni gyűjtés a MNyA. anyagához viszonyítva még inkább azt mutatta, hogy ez a tájszólás a tiszai és a dunántúli nyelvjárástípus olyan sajátos keveréke, amelyben a tiszaira jellemző vonások egyre markánsabbak ugyan, de — az idősebbek nyelvhasználatában legalábbis — még a dunántúli sajátságok is előfordulnak.