Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget
lényegében nem tudtak hatást gyakorolni rá, annak ellenére, hogy a falut 1816-ban alapították (vö. BÁLINT i. m. 244), és azóta nyelvjárássziget helyzetben van. Ez egyrészt a nyelv konzervatív jellegével magyarázható, másrészt pedig azzal a — BÁLINT SÁNDOR „A szögedi nemzet" című munkájából már idézett — körülménnyel függ össze, hogy Újkígyós népe egészen az utóbbi évtizedekig vallási téren és házasságkötési hagyományai révén a környékbeli községek közül szinte kizárólag a szintén szegedi gyökérzetű Csanádapáca és Medgyesbodzás lakosságával volt szorosabb kapcsolatban. Endrőd község nyelvjárási jelenségei nagyrészt a közép-tiszántúli nyelvjárástípuséval egyeznek meg. Van azonban néhány olyan vonása, amely kisebb-nagyobb mértékben elüt környezetétől. Ezek a következők: — 1. Föltűnő, hogy az /, r és / nyújtó hatása egészen kis mértékű. — 2. A zárt é'-zés, amely Köröstarcsa kivételével a többi közép-tiszántúli kutatópontra (pl. Dévaványa és Doboz nyelvjárására) is nagyon jellemző, Endrődön is nagy hatású jelenség, mégpedig olyannyira, hogy a környékbeli táj szólásoktól eltérően néhány szóban (pl. belső, béjjebb stb.) csak itt fordul elő. — 3. A zárt z-zés gyengébb fokú, mint a környéken. — 4. Nagyon ritkán ugyan, de á előtti fonetikai helyzetben (összesen hat szóban) illabiális á jelentkezik. — 5. Szórványosan a t, d és n palatalizációja is megfigyelhető z, illetőleg ü előtt (gyinnye, gyijó 1 ', tetyű és kötnyi). — 6. Szókészletének egy-két eleme is eltér a környező nyelvjárásokétól (pl. 100. mészkő 11 ). Az itt felsorolt nyelvjárási sajátságok arról vallanak, hogy Endrőd valóban nyelvjárássziget jellegű település. Ezen vonásokat és természetesen a többi nyelvjárási jelenséget is mérlegre téve, s ezeket összességükben a nagyatlasz anyagával összevetve, arra a megállapításra jutottam, hogy — a bevezetésben már említett — szlovák lakosság betelepülése mellett számolni lehet magyarok beköltözésével is. Nyelvföldrajzi alapon nem tartom lehetetlennek, hogy a község ezen magyar rétege a Jászság vidékéről települhetett át, valószínűleg olyan területről, amely nyelvjárási tekintetben átmeneti jellegű. Az eredeti nyelvjárás helyének megjelölésében akkor lehetne pontosabb és megbízhatóbb megállapításra jutnunk, ha a Zagyva-Tarna-Tisza vidéknek nyelvjárásairól — amint ezt már IMRE SAMU is fölvetette (MMNyjR. 359) — teljes sűrűségű regionális nyelvatlasz készülne. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Endrőd nyelvjárásának a környező tájszólásoktól eltérő sajátságai közül a nyomokban fennmaradt palatalizáció jelenségében és az illabiális á szórványos előfordulásában esetleg a betelepült szlovák lakosság nyelvi hatása is közrejátszhatott. TÖRÖK GÁBOR például a palócra jellemző palatalizáció jelenségét szlovák nyelvi hatással magyarázza (NytudÉrt. 45. sz. 54). Csanádpalota nyelvjárását elemezve a következő kérdés foglalkoztatott:
