Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

mégpedig Sarud és Tiszabábolna táj szólásában. Különösen Sarud népnyelvében él több jellegzetes palóc szókészleti elem (pl. 354. búgik, < búg>; 409. herőce; 485. pocskol; 503. púp; 581. észváta; stb.), de néhány példát a tiszabábolnai tájszólásban is találunk (pl. 33. szár; 118. bocfa; 606. borulás, felhöü; stb.). Ez nyilvánvalóan összefügg a két falu földrajzi helyzetével, hiszen mindegyik eléggé közel terül el a Sajó völgyi nyelvjárástípus déli részéhez, amelyet IMRE SAMU a keleti palóc nyelvjárásterület egyik sajátos egységének tekint (vö. MMNyjR. 357—8). Jellegzetesen palóc tájszók egyébként — más hang- és alaktani sajátságokkal együtt — a Sarudhoz közel fekvő Pély község tájszólásában is föllelhetők. 5. Összegezés. — Munkám céljából következően a továbbiakban — elsősorban a nyelvjárássziget helyzetű és átmeneti jellegű tájszólásokra vonatkozóan — igyekszem mindazon tanulságokat összefoglalni, amelyek a vizsgálathoz kiválasztott kutatópontok atlaszbeli anyagának részletes elemzéséből leszűrhetők. A különböző hang- és alaktani jelenségek, valamint a szókészleti sajátságok vizsgálata alapján minden kétséget kizáróan igaznak bizonyult IMRE SAMU azon megállapítása, hogy Nagyiván nyelvjárásszigetnek számít, és a környékbeli táj szólásoktól eltérően valóban nem sorolható a közép-tiszántúli nyelvjárástípusba (vö. MMNyjR. 362). Nagyiván népnyelve ugyanis a következő nyelvjárási jelenségekben különbözik a szomszédos tájszólásoktól: — 1. A zárt /-zés megvan ugyan, de viszonylag gyenge fokú. — 2. Előfordulnak benne az eger, tehen-íéle szóalakok. — 3. Az illabiális z-zés és z'-zés valamivel gyakoribb, mint a környékbeli nyelvjárásokban. — 4. Abszolút szóvégen néhány szóban a köznyelvi ú és ű helyén ó és ő, illetőleg ezeknek kettőshangzós változata használatos. — 5. Az /, r és / nyújtó hatása sokkal gyengébb, mint a környező tájszólásokban, bár a déli és nyugati palóc nyelvjárástípusénál erősebb mértékű. — 6. Szórványos palatális gy-zés és íy-zés jellemzi. — 7. A meg igekötő g-jének hasonulására több példa is előfordul. — 8. A főnévi igenév képzője — igaz, csupán egy esetben — -nya hangalakú (innya). — 9. A kijelentő és a felszólító mód jelen idejének tárgyas ragozásában egyaránt járatosak a taníjja típusú igealakok. — 10. A birtokos személyj élezés többes szám 3. személyében a palatális sorban az -ik, -jik toldalék szerepel (pl. kertyik, szívik). — 11. Gyakoriak az azokot, minkét, őköt típusú formák. Az itt fölsorolt hang- és alaktani jelenségeken kívül — amint azt már részletesen bemutattam — a nagyiváni nyelvjárás szókészletében nem jelentéktelen azoknak a valódi tájszóknak a száma, amelyek a szomszédos tájszólásokban nincsenek meg. Ezeknek nagy része megegyezik a palóc nyelvjárásterület tájszavaival. Említésre érdemesnek tartom továbbá azt is, hogy a nagyiváni népnyelvben több olyan jellegzetes alaki tájszó is használatos, amely a palóc nyelvjárástípusban is megvan (ilyen pl. a girind 'görény', kívél 'kívül', tereny 'tenyér'; stb.).