Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
béfőszt, befőtt; J-17, M-16: béfőHt; M-ll: béfeöszt, béfő ü szt; a 600. atlaszlapon: J-14: befagy, [befagy]; J-16, J-17, M-ll: befagy; J-19: befagy; M-16: befagy, <befagy>; stb.). A be igekötőnek zárt é'-vel hangzó be formája elsősorban a jászsági kutatópontokon, valamint Nagykörű és Tiszacsege nyelvjárásában fordul elő. Erősebb fokú zárt é-zés jelentkezik Tiszabábolna és Tiszacsege tájszólásában és általában a palócos-jászos típusú kutatópontok nyelvjárásában. Balmazújváros és Hajdúszovát népnyelve semmiképpen sem számítható ide, hiszen — amint már a fonémaállomány tárgyalásakor említettem — zárt é fonéma ezekben lényegében nincs, hanem csupán a nyílt e melletti változatként fordul elő néhány szóban zárt é-s megoldás, tehát ezek a többi kutatóponttól eltérő, nyílt e-ző nyelvjárások. A táblázat számadataihoz meg kell jegyeznem, hogy ezek a labiális ö-zéssel elvileg szembeállítható illabiális é-ző példákat nem tartalmazzák, hanem csupán az egytagú és vegyes hangrendű zárt é-ző szavakat (pl. éggy, né; deszka, gyertya) foglalják magukban, és azokat a magas hangrendűeket, amelyek a vizsgált kutatópontok anyagában a nyílt e-zés és a zárt é-zés szempontjából megoszlást mutatnak (pl. az 53. térképlapon: J-ll, J-12, J-16, M-7, M-ll, M-13, M-14, M-15: lencse; J-17, J-18, J-19, J-24, M-16, M-20, P-ll: lencse; J-14, J-20: lencse, < lencse >; M-17: lencse, lencse; M-18: lencse, lencse, lencse, lencse; P-13: lencse, lenesé, lencse; stb.). d) Érdekes területi megoszlást mutat a k többesjelet követő t tárgyrag előtti kötőhangzó minősége is, ugyanis a palócos-jászos nyelvjárású kutatópontok többségében, mégpedig Tápiószentmárton és Tápiógyörgye térségétől északra, valamint Nagyiván, Sarud és Tiszabábolna tájszólásban a t előtt általában — a köznyelvinél és más nyelvjárástípusokénál egy fokkal zártabb — középső nyelvállású magánhangzó áll (pl. azokot, lovakot, minkét stb.). Ezt érzékeltetik pl. a 728. térképlap adatai is: J-ll, J-12, J-14, J-16, J-20, M-14: őköt; J-19: őköt, okét, őket; M-7: ő ü köt, őköt, őköt; M-15: öüköt, eököt; stb. Ez a vonás — más sajátságokkal együttesen — a nagyiváni és a tiszabábolnai tájszólást bizonyos mértékig a palóc jellegű nyelvjárástípusokkal rokonítja. e) A zártabb magánhangzók helyén jelentkező nyíltabbakat is megszámláltam, és az alábbi táblázatban foglaltam össze:
