Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

A kutatópont megnevezése ú:ó u:o o:a ű:ő ü(u):ö é:e i: é Tarnabod 2 2 1 5 2 12 0 Erk 3 2 0 4 1 6 0 Tóalmás 2 2 1 6 1 4 0 Jászjákóhalma 2 2 1 6 2 12 0 Jászladány 0 2 1 3 2 10 1 Gomba 2 1 0 0 0 1 0 Tápiószentmárton 2 1 1 5 1 2 0 Tápiógyörgye 2 2 0 3 0 1 0 Cegléd 0 0 0 1 0 1 0 Tiszabábolna 3 1 0 1 1 6 0 Tiszacsege 0 2 4 0 3 3 1 Pély 1 2 2 1 2 13 1 Sarud 3 2 1 5 2 12 1 Nagyiván 3 2 1 5 2 11 0 Nagykörű 0 2 1 1 2 10 1 Abádszalók 0 2 0 1 1 3 0 Kenderes 0 1 0 2 1 1 0 Szerep 0 1 1 1 2 0 1 Balmazújváros 0 1 0 0 3 0 1 Hajdúszovát 0 1 0 0 1 0 0 A fenti magánhangzó-megfelelések többségére jellemző, mégpedig elsősorban az u: o, o: a, ü(ű): ö és az i: é szembenállásokra, hogy a példák számát és kutatópontonkénti megoszlását tekintve nincs közöttük különbség. Ezt igazolja a nagyatlasznak az a néhány térképlapja, amelyiken példákat találunk ezekre a megfelelésekre (pl. a 615. atlaszlapon: J-ll, J-16, J-17, M-ll, M-13, M-14, M-15, M-20: vakondok; J-14, J-19: vakondák; az 571. lapon: J-ll, J-16, J-17, J-19, M-ll, M-13, M-14, M-15, M-16, M-20, P-ll: nyövi; J-14: nyövi, <növi>; a 171. térképlapon: J-17: estráng, <istráng>; M-13: éstráng; M-ll: ésfráng, estráng, éstráng, istráng; M-14: éstráng, éstráng, istráng, istráng, <ésráng>; M-16: éstráng, éstráng; M-20: ésfráng, éstráng, istráng; P-13: estráng; stb.). Bár az ú.:ó és az ű:ő megfelelésre is kevés példa akad anyagomban, mégis viszonylag jól kirajzolódik, hogy ezek a szembenállások a Nagykörű—Abádszalók—Tiszacsege vonaltól keletre — Nagyiván nyelvjárását kivéve — az ú:ó esetében egyáltalán nem fordulnak elő, az ű:ő viszonylatában pedig csupán egy-két szóalakban jelentkeznek. Lényegében véve ugyanezt mondhatjuk el