Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

sebb, legszínesebb, legváltozatosabb része" (MMNyjR. 359). Mivel a szóban forgó (nyelvjárássziget helyzetű) falu olyan nyelvjárásterületen fekszik, amelynek (közelebbi és távolabbi) környéke dialektológiai szempontból — átmeneti jellegénél fogva — különösen figyelemreméltó, ezért vizsgálódásaimhoz a MNyA. kutatópontjai közül olyanokat is kiválasztottam, amelyek Nagyivántól eléggé távol esnek. A vizsgálatra kiválasztott húsz kutatópont a következő: Tarnabod (J-ll), Erk (J-12), Tóalmás (J-14), Jászjákóhalma (J-16), Jászladány (J-17), Gomba (J-18), Tápiószentmárton (J-19), Tápiógyörgye (J-20), Cegléd (J-24), Tiszabábolna (M-7), Tiszacsege (M-ll), Pély (M-13), Sarud (M-14), Nagyiván (M-15), Nagykörű (M-16), Abádszalók (M-17), Kenderes (M-18), Szerep (M-20), Balmazújváros (P-ll) és Hajdúszovát (P-13). Ezek a kutatópontok — egyrészt nagy számuk miatt, másrészt elhelyezkedésük következtében — kétségtelenül nagy területet ölelnek föl, ilyetén kiválasztásukat azonban — a fentiekben kifejtett kutatási célon kívül — az is indokolja, hogy vizsgálódásaim az ezeket körülvevő több kutatópontra is kiterjedtek (délről pl. Nagykőrös, Tiszakécske, Öcsöd, Alpár és Csépa tájszólására, északról pedig Erdőtarcsa, Gyöngyöspata, Hort és Jászfényszaru nyelvjárására). A kutatópontok közül tizenkét településen mindkét kérdőfüzet anyagát kikérdezték a nagyatlasz munkatársai. Ezek között található Nagyiván is. A második (ún. szóföldrajzi) kérdőív anyagát csupán Erk, Gomba, Tápiógyörgye, Cegléd, Abádszalók, Kenderes, Tiszabábolna és Hajdúszovát tájszólásában nem gyűjtötték össze. Mindez lehetővé teszi, hogy az egyes kutatópontok nyelvjárási sajátságainak összevetésében a hangtani és alaktani jelenségeken kívül bizonyos szókészleti elemek is viszonylag nagyobb szerepet kapjanak. 2. Hangtani téren a vizsgált kutatópontok magánhangzó-rendszerét a fonémák állománya (száma), hangszíne és funkcionális megterheltsége (gyakorisága) szerint elemzem. A) A fonémaállomány tekintetében az jellemző, hogy a P-ll és P-13 kutatópont kivételével mindenütt megtalálható az e: é fonémaellentét, vagyis legtöbbjüknek a rövid magánhangzó-rendszerében 8 fonéma használatos. A hajdú-bihari nyelvjárástípushoz sorolható P-ll-es és P-13-as kutatópontok (Balmazújváros és Hajdúszovát) anyagában viszont csupán 7 rövid magánhangzófonéma él (pl. a 110. térképlapon: P-ll: szeder és P-13: szeder; a 432. lapon: tepérteö; stb.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy Balmazújváros és Hajdúszovát népnyelvében egyáltalán nem fordul elő zárt é'-vel hangzó szóalak, ugyanis az előbbi anyagában egy, az utóbbiéban pedig két adatot találtam rá (a 683. térképlapon: P-ll: széBB és P-13: széBB; valamint a 711. atlaszlapon: P-13: egíssígés). Valamivel gyakoribb az olyan esetek száma, amikor a zárt é-s megoldás a nyílt e-t tartalmazó szóalak melletti változatként él (pl. a 94. térképlapon: P-ll: meggy,