Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

Néhány szóban illabiális /-zés jelentkezik (pl. igyes, siket). — 6. Az ű:ő megfelelés — igaz, csupán egy adattal — még az egyik magnetofonfölvételemen is előfordul (szérő). — 7. Az -é eredményhatározórag illeszkedés és kötőhang nélkül járul a tőszóhoz (pl. galuskáé vált). — 8. A meg igekötő g-je hasonul az ige első mássalhangzójához (pl. memmozsdattuk, méssül). — 9. A felsőfok leg- jele let- alakú (pl. letigyesebb, letsiketebb). — 10. Viszonylag gyakoriak a kicsinyítő képzős szóalakok (pl. kálácska, kinyérke, nagyobbacska). — 11. A nagyatlasztól eltérően a főnévi igenévképző — nagyon ritkán — palatalizált -nyi formában is fölbukkan (pl. kérnyi, ütnyi). Egy adat az egyik magnetofonfölvételemen is hallható (néznyi). — 12. Szórványosan előfordulnak a taníjja-íéle igealakok (pl. fordíjja, melegíjje). — 13. A gyón ige gyovon változata még ma is él. — 14. Az egytagú t végű igék rövid múlt idejű alakjára is van példa (pl. süttünk, üttem). — 15. Több palócos-jászos eredetű tájszót is sikerült gyűjtenem, köztük olyanokat is, amelyek a nagyatlaszban nem szerepelnek (pl. bénge ~ bönge 'kis szőlőfürt', herőce 'forgácsfánk', irongál 'csúszkál', kurcina 'sült szalonna' és markoláb 'gyerekijesztő szó'). — Mindezen jelenségek alátámasztják a nagyatlasz anyagából levont, a helytörténeti kutatások eredményeivel összhangban levő azon településtörténeti következtetést, amely szerint Dorozsma megalapítói jászságiak és Mátra vidéki palócok voltak. — Az idősektől gyűjtött adatok még napjainkban is jól érzékeltetik a dorozsmai nyelvjárás palócos-jászos jellegét. A középkorúak és a fiatalok nyelvhasználatát figyelembe véve bizonyosnak látszik, hogy a ma már csak halvány nyomokban, szórványosan feltűnő palócosjászos vonások egy-két évtized múlva teljesen visszaszorulnak, s az eredeti nyelvjárás hírmondójaként hosszú ideig minden bizonnyal csupán az illabiális é'-zés és néhány valódi tájszó megőrzése várható. A Gyöngyöspatán végzett terepmunka, bár nagyszámú nyelvjárási jelenség feltárásával járt, látszólag nemigen volt eredményes, hiszen majdnem kivétel nélkül ugyanazon nyelvjárási sajátságokat jegyezhettem föl, amelyeket a MNyA. köteteiből is ismertem. A gyöngyöspatai nyelvjárás legtöbb vonása a déli palóc nyelvjárástípuséval egyezik meg (vö. MMNyjR. 355 — 6), néhány jelensége (főképpen az illabiális á-zás hiánya, a záródó kettőshangzók gyakori előfordulása és a zárt /-zés gyakorisága) élesen elkülöníti a szomszédos tájszólásoktól. Ezen sajátosságai ma is virulensek, és a kissé visszaszoruló zárt z'-zés kivételével viszonylag szilárdan tartják magukat. Mivel a gyöngyöspatai nyelvjárás különböző hang- és alaktani jelenségeit már részletesen összefoglaltam, ezért ismételt felsorolásuktól eltekintek, s csupán azt az egy-két adatot mutatom meg, amelyet a palóc kérdőív segítségével a nagy atlasz anyagához képest újabb adalékként sikerült gyűjtenem. Ezek a következők: — 1. Viszonylag gyakoriak a kicsinyítő képzős szóalakok (pl. borocska, kényérke). — 2. Figyelmet érdemlő lehet