Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek
néhány valódi tájszó (pl. doboz 'vesszőből vagy gyékényből font tojástartó', fosztonka 'a lefosztott toll vastag ere' és kécéle ~ kecele ~ < sulc > 'férfikötény'). — 3. Gyermekijesztő szóként — a dró u tostó% mó u kus és ördög mellett — ritkábban a markaláb és kókó is előfordul. Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának 188. térképlapján a vesszőből és gyékényből készült tojástartó neve tizenöt jászsági településen is toboz, a 271. atlaszlap pedig azt mutatja, hogy a 'munkára hordott férfikötény' jelentésű kecele szintén jászsági tájszó. Az általam gyűjtött adatok közül tehát a kecele ~ kecele lexéma, valamint a doboz valódi tájszó — természetesen a többi, a környező nyelvjárásoktól markánsan különböző jelenségekkel együtt — azt a feltevésemet erősíti meg, hogy Gyöngyöspata lakóinak nagyobb hányada a Jászság keleti részéről, nagyjából Jászladány, Jászivány és Pély térségéből települhetett. — Van a gyöngyöspatai nyelvjárásnak néhány olyan vonása is, amely a nyugati és a keleti középpalóc nyelvjárástípussal rokonítható (pl. a be igekötő nyílt e-s megoldása, az énné, megverte típusú igealakok előfordulása, az egyes szám 3. személyű birtokos személyjel zárt é'-vel hangzása). Ezt a megállapítást a kókó gyerekijesztő fölbukkanása is támogatja, hiszen — mint HOPPAL MIHÁLY írja a kókó, kókós szóról — „Adataink túlnyomó többsége gyerekijesztőként tartja számon, mégpedig Borsod megye nyugati, Heves és Nógrád megye északi területein ismerik" (i. m. 258). Mindezek alapján föltehető, hogy a török hódoltság idején megmaradt törzslakosság mellé nemcsak a Jászság keleti vidékéről költözhetett Gyöngyöspatára nagyobb számú népesség, hanem kisebb részben Heves megye legészakibb területéről is (a XVII. század végi és XVIII. századi betelepülésekre vö. SUGÁR ISTVÁN i. m. 21—3). A tiszakécskei terepmunka több nyelvjárási jelenség feltárásával kecsegtetett, hiszen a palóc kérdőíven és a magnetofonfölvételek készítésén kívül a MNyA. szóföldrajzi kérdőívét is felhasználtam az anyaggyűjtéshez. A munkát a város szociális otthonában végeztem, ahol ókécskei és újkécskei idős emberekkel egyaránt beszélgettem. Ezt a nagyatlasz módszertani kötetének a következő megjegyzése miatt említem meg: „Az anyaggyűjtés az ókécskei részen történt. Ókécskét és Újkécskét 1950-ben egyesítették Tiszakécske néven." (MNyAElm. 286.) Helyszíni gyűjtésemnek az volt a legfontosabb tapasztalata, hogy a ma már teljesen egybeépült Okécske és Ujkécske közül a katolikus újkécskeiek beszédében több palócos-jászos vonás is föllelhető az erősen zárt í-ző református ókécskeiek tájszólásával szemben. Ezek a jelenségek a következők: — 1. A köznyelvi a helyén viszonylag gyakori az illabiális a és a kevésbé ajakréses képzésű q változat (pl. dagaszt, hájnál, magyaráz; haja, kap, rak; stb.). — 2. A be igekötő zárt é'-vel is előfordul (pl. befőz —befőz, behoz —behoz; stb.). — 3. A
