Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

idősebb nemzedék köréből választott adatközlőimtől még 1988 nyarán is olyan adatokat hallottam, amelyeket a MNyA. munkatársai már két-három évtizeddel ezelőtt följegyeztek. így például magnetofo^fölvételemen a következő palócosjászos nyelvjárási jelenségek fordulnak elő: — 1. Nagyfokú illabiális é'-zés (étyfurma 'egyforma', rendláb 'paszta' stb.). — 2. A be igekötő zárt é'-s megoldása (beköt). — 3. Szóvégi nyílt ö-zés (szérő). — 4. A taníjja típusú igealakok (alapíjjuk, fordíjjuk). — 5. A nagy atlaszhoz viszonyítva új (szintén palócos-jászos) adatként hangzott el a csípős alaki tájszó (vö. ÚMTSz. I, 853). A palóc kérdőív révén több olyan valódi tájszó is felszínre került, amely a MNyA.-ban is szerepel (pl. irongál 'csúszkál', pákja 'kákabuzogány', pille 'a kenyér megszegésekor levágott szelet', pipiske 'búbos pacsirta'; stb.). Adatközlőim többsége ismeri a markaláb gyerekijesztő szót is, a mumus lexémaváltozat azonban gyakoribb. — Ezek a sajátságok összességükben alátámasztják a helytörténeti kutatások azon megállapítását, amely szerint a községalapítók egy része Pásztóról és környékéről települt, de a nagyatlasz anyagából levont azon következtetésemet is megerősítik, hogy a XVIII. századi telepesek bizonyos hányada Eger környékéről verbuválódott. Továbbá kismértékben a Szeged vidéki nyelvjárások hatása is tapasztalható, amint már a MNyA. szegvári adatainak elemzésekor utaltam rá. Kiskundorozsmán többször is jártam nyelvjárási anyaggyűjtésen, s ennek során arra a tapasztalatra jutottam, hogy a Tisza menti és a többi palócos-jászos típusú nyelvjárásszigethez viszonyítva napjainkra itt szorultak vissza leginkább a kibocsátó nyelvjárás sajátságai, s egyszersmind itt hatoltak be legnagyobb mértékben a szomszédos Szeged vidéki tájszólások jelenségei, ha a helybeli lakosság összességét tekintjük. Ebben — amint már részletesen kifejtettem — főképpen Szeged kisugárzó hatása játszik közre. Dorozsmán volt legnehezebb olyan adatközlőket találnom, akik még őrzik eredeti nyelvjárásuk színeit. Végül is az idősebb nemzedék körében sikerült fölkutatnom olyan embereket, akiknek beszédében még föl-fölbukkannak a palócos-jászos nyelvjárás sajátosságai. Ebben az adatfeltáró munkában nagy segítségemre volt a palóc kérdőív, de — főképpen egyik kiváló adatközlőm, a 84 éves Veres Imréné jóvoltából — jó néhány archaikus jelenség még magnetofonszalagra is rákerült. Ezek a máig megőrzött palócos-jászos vonások a következők: — 1. Az illabiális ö-zás — főleg á előtti vagy á utáni helyzetben — nyomokban még előfordul (pl. ászai, kalapáccsal, kalász, tanyát; stb.). — 2. Az illabiális é-zés nagyon gyakori, az ö-zés inkább / előtt jelentkezik (pl. emberek, kenyér ~ kinyer, kölletétt, légyén; csépöl, éneköl; stb.). — 3. A be igekötő zárt é'-vel hangzik (pl. behoz, bemén, beszalad; stb.). — 4. A zárt z-zésre több példa is előfordul (pl. göríny ~giríny, kímíny, kísik, menyit, vendíksíg; stb.). — 5.