Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

J-4, J-5, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10, J-15: hínyi; J-3: hínyi, [híni]; J-13: hínya, hínyi; J-22, K-3, K-4, K-9, K-ll: híni; J-23: hinni, <híni>; K-2: híni, [hívni]; K-8, K-12, K-13: hinni; stb. A jelzett kivétel egyike Csépa nyelvjárásában bukkan föl a 917. atlaszlapon: inni, (innya); a másik pedig a 918. térképlapon a tószegi tájszólásban fordul elő: ríni, (rínyi). Mindkét példa — amint a jelzésből kiderül — régies, kihaló változatnak van föltüntetve az általános használatú -ni képzős szóalak mellett. E két adatnak az is közös vonása továbbá, hogy mindkét község tájnyelvében joggal tekinthetjük őket az eredeti palócos-jászos nyelvjárás nyomaként megőrződött maradványnak. C) Az igeragozást elemezve is inkább azonosságok figyelhetők meg a vizsgált kutatópontokon, csupán a tárgyas ragozásban találunk területi megoszlást, például a 832. térképlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-8, J-9, J-13, J-15: ággyátok; J-5, J-7, J-10, J-23, K-2, K-9: aggyátok; J-22: ággyátok; K-3: ággyátok, aggyátok; K-4: aggyátok, (ággyátok); K-8: aggyátok, (aditok); K-ll: ággyátok, aggyátok, aggyátok; K-12: aggyátok, < aditok>; K-13: aditok, aggyátok; stb. Ezek a példák, valamint a tárgyas ragozást szemléltető többi térképlap adatai (pl. 853. mondja; 891. áthozza; stb.) egyöntetűen azt mutatják, hogy a Szeged környéki nyelvjárásokban használatos vári, váritok, várik stb.-féle igealakok nem tudtak behatolni még a hozzájuk legközelebb lévő kiskundorozsmai és a szegvári tájszólásba sem. Ebben minden bizonnyal nemcsak a palócos-jászos nyelvjárásokkal való rokonságuk játszik közre, hanem sokkal inkább a köznyelvi hatás. Föltűnő, hogy Bátor, Bodony és Verpelét anyagában a 893. térképlapon a nyom ige tárgyas ragozásának többes szám 1. személyében / nélküli formák (is) találhatók: J-7, J-9: nyomuk, [nyomjuk] és J-10: nyomuk. Ezek az adatok NYÍRI ANTAL kutatásai szerint a magyar igeragozási rendszer máig megőrzött ősi alakjai (vö. NéprNytud. XVII-XVIII, 151). D) Az egytagú / végű, valamint az eszik, iszik igék múlt idejében jelentkező alakjai között területileg elkülöníthető különbségek figyelhetők meg, például a 797. térképlapon: J-l, J-2, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10: itt; J-3, J-5: itt, <ivott>; J-4: itt, [ivott]; J-13, J-15: itt, ivott; J-22, J-23, K-2, K-3, K-4, K-8, K-9, K-ll, K-12, K-13: ivott; a 899. lapon: J-l, J-4, J-6, J-13, J-15, J-22, K-4, K-ll: ütte; J-2, J-5, J-7, J-9, J-10: ütté; J-3: ütte, (ütte); J-8: ütte, [ütötte]; J-23, K-2, K-3, K-8, K-9, K-12, K-13: ütötte stb. Az adatokból jól kiviláglik, hogy az itt 'ivott', ütte 'ütötte' típusú rövid alakok a palócos-jászos tájszólásokban általánosan elterjedtek, ezenkívül fölbukkannak néhány Tisza menti nyelvjárásszigeten, a Szeged vidéki nyelvjárásokban viszont egyáltalán nem élnek. Erre a jelenségre a Tisza menti nyelvjárásszigeteken csak az ütte igealak fordul elő a nagy atlaszban, de KAKUK MÁTYÁS a csépai tájszólásból az ütte igeformán kívül a süttem, futtám, kötte,