Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek
<sárló>\ K-2: salló, <sarló>; K-3: salló, salló; K-4: salló, sarló; K-ll: salló, salló, salló; stb. A dl, dn és az rs hangkapcsolatok hasonulása szórványosan jelentkezik, s közülük csak az rs hosszú ss-t eredményező megoldása mutat területi megoszlást, például a 199. térképlapon: J-2: pállas, [padlás]; J-5, J-23, K-9, K-12: pallás; J-6: pállá°s, pallós, pállas, pallás, padlás; J-13: pallás, padlás, padlás; J-22: pallás; K-ll: pállás, pallás; a 894. atlaszlapon: J-l, J-4, J-5, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10, J-13, J-15, J-22, J-23, K-3, K-ll: mégeskünnek; K-2: mégeskünnek, mégesküdnek; K-8: mögeskünnek; K-12: mögeskünnek, mögesküdnek; K-13: mégeskünnek, <mögesküdnek>; az 52. térképlapon: J-2, J-7: bossó; J-3, J-8, J-9: bossó, borsó; J-5: bosso 11 ; J-6: bossó, bossó, bossó, borsó; J-10: bossó, [borsó]; stb. Az rs hangkapcsolat ossó-típusú megoldása Becske kivételével — amint a felsorolt atlaszbeli példák hűen tükrözik — csak a palócföldi kutatópontokon fordul elő, a Tisza menti nyelvjárásszigeteken nyomokban sem tűnik föl ez a jelenség. g) Magánhangzóközi helyzetben, ritkábban szóvégen is megfigyelhető az / (némelykor aj és s) mássalhangzók nyúlása. A példák száma általában egy és öt között mozog, csupán néhány kutatóponton — főképpen Algyő, Bodony, Hévízgyörk, Tószeg és Vezseny nyelvjárásában — van rá valamivel több adat, például a 442. atlaszlapon: J-2, J-6, J-10, J-13, J-22, J-23, K-3, K-9, K-ll, K-12: kézellő; J-5: kézellő"; a 707. térképlapon: J-l, J-13: okossán; J-23, K-3, K-4, K-12: okossan; K-2: okossah, okossan; K-8, K-9, K-13: okossan, <okossq>; K-ll: okossán, okosán; stb. Az összes adatot mérlegelve az állapítható meg, hogy a nyúlás tekintetében az egyes kutatópontok között jól elkülöníthető eltérések lényegében nincsenek. 3. Az alaktani jelenségek vizsgálatára a hangtaniakhoz viszonyítva alig nyílt lehetőségem. Ennek két oka is van: az egyik az, hogy a MNyA. morfológiai jellegű anyaga sokkal kisebb, mint a fonetikai és a lexikai, a másik — a lényegesebb — oka pedig az, hogy alaktani téren kevés különbség mutatkozik a vizsgált kutatópontok között. Az alaktani atlaszlapok egy részén egyáltalán nincs eltérés (például az 1039. térképlapon mindenütt a tehenet szóalak szerepel, az 1045. atlaszlapon pedig a kézibe morféma fordul elő mind a huszonkét kutatóponton). Az alaktani jellegű térképlapok nem jelentéktelen részén, ha van is különbség a vizsgált területen, az eltérések bizonyos hányada lényegében hangtani gyökerű, például a 895. atlaszlapon: J-l, J-2, J-13: kifüzetyik; J-3: kifüzetyik, kifizetyik, kifüzet'ik, kifizet'ik, kifűzetik, kifizetik; J-4: kifüzetyik, [kifizetyik]; j-5, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10: kifizetyik; J-15: kifizetyik, [kifizetik]; J-22, J-23, K-2, K-3, K-8, K-9, K-ll, K-12, K-13: kifizetik; K-4: kifizetik, (kifüzetik); stb. Az r kiesésénél már tárgyalt köznyelvi -szor, -szer-, -szőr és -kor ragok között is tulajdonképpen csupán hangtani szempontból van területi megoszlás.
