Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

A továbbiakban azokat a sajátságokat mutatom be, amelyek között a huszonkét kutatópont anyagában alaktani téren kisebb-nagyobb eltérések vannak. A) Bizonyos igetövek és névszótövek viselkedésében jól megragadható eltérés mutatkozik, a többségükben azonban olyan mértékű ingadozást tapasztalunk a különböző tőváltozatok használatában, hogy valójában nemigen lehet közöttük élesen kirajzolódó különbségeket kimutatni. Az igetövek közül a gyón, gyónik ige v-s tőváltozatának a megoszlása érdemel figyelmet, ennek adatai az 594. atlaszlapon ugyanis a következők: J-2, J-5, J-22, K-3, K-9, K-ll: gyovon; J-6: gyovon, [gyónik]; J-10: gyovonyik; J-13: gyovon, gyovonik; J-23: gyón, (gyovon) és K-12: gyónik. A v-s tőváltozat (gyovon vagy ritkábban gyovonik, gyovonyik formában) tehát a palóc nyelvjárásterületen, sőt — Algyő kivételével — a Tisza menti kutatópontokon is általánosan elterjedt igealak, csupán Vezseny anyagában van kihaló változatnak föltüntetve. Lehetségesnek látszik, hogy a Tisza menti nyelvjárásszigeteken a kibocsátó palócos-jászos tájszólás nyomaként maradt meg napjainkig a gyovon tőforma. Ezt a föltételezést megerősíti az a tény, hogy a szintén palócos-jászos gyökerű csépai nyelvjárásban is használatos a gyovon igealak, legalábbis az idősebbek beszédében még ma is él (vö. KAKUK i. m. 542). A nagyatlaszban Csépáról nincs rá adat, de nem is lehet, hiszen a szóföldrajzi kérdőívet ott nem kérdezték ki. A névszótövek különböző típusai között az igetövekhez viszonyítva még kevesebb eltérést tapasztalunk a MNyA. anyagában. A bagoly főnév -t tárgyragos és -k többesjeles alakjai bizonyos fokú különbséget azért jeleznek: a palócos-jászos típusú nyelvjárásokban ezen toldalékok általában a bagó alapformához (is) járulhatnak, a Tisza menti nyelvjárásokban, de főképpen a Szeged környéki tájszólásokban viszont inkább a hangzóhiányos tőváltozatok élnek. Az 1013. térképlapon például a következő adatokat találjuk: J-l, J-2, J-6: bagók; J-3, J-4: bagók, baglyok, bágjok; J-5, J-7: bagúk; J-8: bagók, baglyok; J-9: bágojok, baglyok, bágjok, < bagók>; J-10: bagjok, < bagúk>, bagulyok, <bagujok>; J-13: bágolyok, baglyok, bágl'ok, (báglyák), <bágók>; J-15: bagók, (baglyok); J-22: bágjok; J-23, K-2, K-8, K-9, K-12, K-13: bagjok; K-3: bagók, <bagojok>, <bágjok>; K-4: bagjok, <bágjok> és K-ll: bagók, bagók. A példák azt mutatják, hogy a Tisza menti nyelvjárasszigetek közül csak az alpári és a kiskundorozsmai népnyelvben használatosak a palócos-jászos nyelvjárásokkal megegyező szóalakok. B) A szóképzés tekintetében csupán a főnévi igenévképző hangalakja mutat területileg egyértelműen kirajzolódó eltérést a huszonkét kutatóponton. A palócos-jászos nyelvjárásokban ugyanis ezen képző általában -nyi (ritkábban -nya vagy -ni) hangalakú, a Tisza menti és a Szeged vidéki táj szólásokban — két adat kivételével — mindig -ni megoldású, például a 916. térképlapon: J-l, J-2,