Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

nyelvjárasszigetek is, hiszen ezekben az z-zés gyakorisága nem a szomszédos, a tiszai nyelvjárástípushoz tartozó tájszólásokéval mutat rokonságot, hanem inkább a palócos-jászos jellegű nyelvjárásokkal egyezik meg. A többi zártság szerinti megfelelés nem mutat területileg jól megragadható különbséget a vizsgált kutatópontokon, például a 132. térképlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-9, J-10, J-13, J-15, J-22, K-8, K-9, K-ll, K-12, K-13: üsztöke; J-5, J-7, J-23, K-2: ösztöke; J-8, J-4: üsztöke, < üstöke>; K-3: üsztöke, < ösztöke>; a 289. atlaszlapon: J-l, J-2, J-4, J-6, J-13, J-15, J-22, J-23, K-2, K-3, K-4, K-8, K-9, K-ll, K-12, K-13: ustor; J-3: ustor, [ostor]; J-5, J-7, J-8, J-9, J-10: ostor; stb. Néhány morfémában megfigyelhető, hogy a -k többesjel utáni -t tárgyrag előtt zártabb rövid magánhangzók jelentkeznek. Ez általában a palócos-jászos típusú nyelvjárásokra jellemző, s azért érdemel az atlaszban található egy-két példa is figyelmet, mert a más tájszólások közé ékelődött palócos-jászos nyelvjárasszigetek nyomokban megőrizték ezt a sajátságot is, például a 728. térképlapon: J-l, J-2, J-4, J-6, J-7, J-9, J-10, J-13, J-15: őköt; J-3: őköt, őket; J-5: üköt; J-8: őköt, őket; J-22, K-2, K-3, K-4: őket; J-23, K-13: űket, [őket]; K-8, K-9, K-12: űket; K-ll: űket, őköt, [őket]; stb. d) A zárt magánhangzókkal szemben egy fokkal nyíltabb magánhangzót mutató szóalakokat is megszámláltam, és a kapott adatokat a következő táblázatban összesítettem: