Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

A kutatópont megnevezése ú:ó u: o o: a ű:ő ü:ö é :e i: é í:é Becske 7 1 0 10 0 1 0 0 Mátraszőlős 8 1 n 11 1 16 1 0 Ecseg 5 1 0 7 0 7 0 0 Erdőtarcsa 1 1 0 4 0 7 0 0 Gyöngyöspata 1 2 0 5 3 11 2 1 Hort 0 2 0 5 1 6 1 0 Bodony 5 1 0 9 3 7 0 0 Abasár 1 1 0 6 3 7 0 0 Bátor 5 1 0 7 4 8 1 0 Verpelét 3 1 0 9 4 14 0 0 Hévízgyörk 5 2 1 5 1 9 0 0 Jászfényszaru 0 1 0 4 0 7 0 0 Tószeg 1 0 1 1 2 2 0 0 Vezseny {) 0 0 1 3 1 1 0 Tiszakécske 0 1 0 0 0 0 0 0 Alpár 0 2 0 0 0 0 1 1 Csépa 0 1 0 2 0 0 0 0 Sövényháza 0 1 3 0 0 0 1 0 Szegvár 0 1 0 1 1 0 1 0 Kiskundorozsma 0 2 0 1 1 0 2 1 Algyő 0 2 0 0 0 0 2 2 Tiszasziget 0 1 1 0 0 0 1 3 Amint azt a fenti táblázat mutatja, ezeknek a zártság-nyíltság szerinti megfeleléseknek egyrészt annyira kicsi a száma, másrészt a kutatópontonkénti megoszlása is többnyire olyan, hogy ezekből nemigen lehet következtetést levonni. Legföljebb nagyon halványan az rajzolódik ki, hogy Szeged környékén a nyílt é-zés egy kissé talán gyakoribb jelenség, mint a többi kutatóponton. Egy-két ilyen é-ző alak (pl. kényó 'kígyó', késér) a Szegedi Szótárban is megtalálható. Az ide tartozó jelenségek közül a nyílt ö-zás és ö-zés, valamint az é helyén előforduló rövid nyílt e-zés látszik területileg jól elkülöníthetőnek, hiszen az ú: ó, ű:ő és é: e megfelelések a palócos-jászos típusú tájszólásokban általánosan elterjedtek, sőt nyomokban föltűnnek egy-két Tisza menti nyelvjárásszigeten is, például a 976. atlaszlapon: J-l, J-13: odó, odú, < odu >; J-2, J-3: odó; J-22: odú, <odó>; a 924. térképlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10, J-13: gyűsző; J-15: gyűsző, [gyűszű]; K-4: gyűsző, gyűsző, [gyűszű]; az 1134. lapon: