Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A kutatás hazai előzményei - 1. A vizsgálat lehetőségei és előfeltételei
A kutatás hazai előzményei 1. A vizsgálat lehetőségei és előfeltételei Szomorú történelmi tény, hogy „a két pogány közt egy hazáért", puszta létéért, fönnmaradásáért közdő magyarságot a XVIII. század elejéig népességében, anyagi és szellemi kultúrájában egyaránt óriási veszteségek érték. Magyarország lakóinak száma Mátyás király uralkodása idején becslések szerint három és fél millió körül mozgott. Ezzel szemben a török kiűzése utáni időkre ez a szám nemhogy növekedett volna, hanem annyira megcsappant, hogy még a II. József korabeli első hivatalos népszámlálás adatai szerint is csupán 3,2 millióra rúgott a magyarság lélekszáma, ez hazánk akkori népességének mintegy 40—45 százalékát tette ki (1. részletesebben: Ács ZOLTÁN: A harmadik honalapítás. Bp., 1987. 6—7). A XVIII. század elején elődeinknek harmadik honfoglalásként sok mindent újra kellett kezdeniük, szinte újra országot kellett teremteniük, ahogy ezt Ács ZOLTÁN megfogalmazta: „A másfél százados török uralom megszűnte után a Kárpát-medencében élő, sok próbát kiállt magyarságnak újra el kellett foglalnia és kultúrtájjá változtatnia a hosszú ideig tartó hadakozásokban leromlott hazáját. S ebben a században kellett rádöbbennie őseinknek arra, hogy kisebbségbe kerültek saját hazájukban." (i. m. 6.) A magyarságot ért vérveszteségek, óriási anyagi és szellemi kiírok keletkezésében több tényező is közrejátszott, a legnagyobb pusztítást mégis a török hódoltság kori állapotok, különböző háborúk okozták. Annak következtében, hogy nagyon sok település elpusztult, országunk évszázadokkal korábban kialakult településszerkezete is nagy változáson ment át. Bizonyos országrészeken (főképpen az Alföldön) járásnyi nagyságú területek néptelenedtek el. Sok falu vált lakatlanná amiatt is, hogy lakossága a közeli erdős vagy mocsaras tájakon rejtőzött el, bizonyos esetekben pedig távolabbi, a töröktől kevésbé veszélyeztetett helységekbe menekült. A pusztítások és a lakosság egy részének más vidékekre való elköltözése miatt „Az ország népességének területi eloszlása is nagymértékben átalakult a török korban. A hadak dúlásának kitett települések lakossága védettebb területekre, így elsősorban az északi hegyes, erdős vidékekre menekült, amelynek az lett a következménye, hogy az ottani megyék lakossága jelentősen felduzzadt, míg a török járta vidékeké alaposan megcsappant" (Ács ZOLTÁN i. m. 8—9). Mindezen körülmények szükségessé tették,